Mese

Hugicám írta a blogjában, hogy Laura unokahúgának (helyette:)) írt meséje sikert aratott a suliban. Közvetlen előtte volt a suliban őszi irodalmi pályázat, amit ötödikesként megnyert a felsőtagozatban. Megígértem, hogy közzéteszem a nyertes alkotást. Hát íme:

Gesztenye Gizi nagy kalandja

Ma délelőtt az elsősök sétálni mentek, és a templomtérnél gesztenyét szedtek. Technikaórán el is készítettek minket. Azóta ott csücsülünk a második ablak párkányán.

Egyszer egy hatalmasat csattant az ajtó az utolsó kis iskolás után. Erre ébredtem fel. Kinyitottam a szemem és egy nagy teremben találtam magam. Mellettem csupa gesztenyéből készült figura sorakozott. Megpróbáltam megszólítani az egyik sünit, de nem válaszolt, majd meg is érintettem és megszúrta az ujjam.

Ahogy elkaptam a kezem, zsupsz leestem az asztalhoz. Egy ott felejtett nyitott füzetre pottyantam. Karikák, dülöngélő vonalak töltötték meg a lapot. Aztán a földön is megláttam valami korongfélét. A székre ugrottam. Közben a padban is csupa érdekeset láttam: Sok színes botocskát, mellette félig megevett valamit szalvétába gyűrve. Közelebbről is meg akartam nézni a piros korongot, a földre ugrottam. Hapci! Tüsszentettem egy nagyot a krétaportól. Kezembe vettem a papírdarabot. Egyik fele volt csak piros, a másik kék. Körbenéztem ilyen színes karikák többfelé voltak. Aztán felnéztem. Innen még nagyobb volt a terem. Valahol egészen fent egy háló volt. Úgy nézet ki, mint otthon, ilyen levelek között feküdtem, amíg a kis kezek össze nem szedtek. Álmodozásomból újra ajtó csapódásra rezzentem. Két nagyobb ember jött valami botokkal, aminek a végén rojtok voltak. Megijedtem, de az egyik lehajolt és visszarakott az ablakpárkányra. Fáradtan csuktam be a szemem az ismerős helyen.

Reggel, amikor a gyerekek megérkeztek minden gesztenyét ott találtak a helyén. Senki nem tudott Gizi nagy kalandjáról, ezért meséltem el, hogy legalább ti halljatok róla.

hétköznapok

Megint hétfő van... Új szokásomnak megfelelően korábban szól az ébresztőm és a hétfő reggeli nap ma is a kertben talál, ugyanis Laurának természetismeret órája van és az "Ősz a kertben" fejezet nekünk azt jelenti, hogy hetente kétszer (csütörtökön is :)) megnézem milyen az ősz(i reggel) a kertben. Hiszen mi közel lakunk a sulihoz, van kertünk... stb. , tehát elő tudjuk segíteni a tanóra színesítését.
Mára szőlő kellett, szombaton már szedtem, de nem maradt szép, mégis csak a reggel szedett az igazi!
Laura mondta, hogy levél is kell beragasszák a füzetbe, hoztam is le neki egy aranyos kis darabot. Persze nem csak egy kellett volna, hanem minden füzetbe egy, tehát séta vissza! Még szerencse, hogy 13-an vannak csak az osztályba :)

Még emlékszem két éve Kingával is hasonló betakarítás volt. Így tehát tudom a paprika és a paradicsom következik :)

És ugye ez csak egy iskolás szülői "kötelezettség" a háromból, Kinga már önellátóbb ilyen téren is, de Gáborka ma például dísztököt vitt osztályt díszíteni, neki azt vadásztam...

És az oviban még nem találtak ki semmit, de nemsokára biztos nekiállunk a szokásos "lehet behozni ismerkedni őszi terméseket, leveleket..." játéknak.

Amúgy lassan belejövök, megtanulom ki mikor hova megy, mikor rohan haza ebédelni...
És ez véletlenül sem panasz, sőt élvezem a gyerkőcök körüli pörgést. Mióta újra suli van, megvan a ritmusa a napoknak... Indul a zsúfolt reggellel, aztán nyugodt délelőtt kettesben Petrával, ebéd ki mikor éppen hazajön, altatás, tanulás a nagyokkal, oviba séta Annáért, tanulás folyt., vacsora már teljes családdal, kivel mi volt beszámolók... mindez este 9-ig

De legalább most már picitől nagyik alszik mindenki, néha mi is :)

elrohant a nyár

Az elmúlt egy héten megsütöttem az idei nyár utolsó két tortáját. Szombaton anyósomék aranylakodalmát ünnepeltük, egy kocsikeréknyi tiramisu torta készült, tegnap pedig Laura 11. születésnapja zárta a nyári ünnepeket.

Most már minden a jövő heti tanévkezdésről szól. Kiválogatva, felfrissítve az íróasztalok tartalma, gyakrabban szól a hegedű, zongora (eddig senkit nem érdekelt a nyárra feladott gyakorolni való), Laura most is a tanévnyitós köszöntőversét tanulja...

Persze közben még volt rengeteg közös élmény... Pár napot Agárdon töltöttünk egy baráti házaspárral és négy gyerkőcükkel, akik szerencsére a gyerkőceink barátai és mivel a távolság miatt ritkán találkozunk különösen jó volt együtt lenni. Augusztus elején volt még egy közös táborunk Balatonakalin egyházmegyei családtábor volt. Nagyon jól sikerült. Már rég nem voltunk úgy táborban, hogy semmi közünk nem volt a szervezéshez, lebonyolításhoz. A felnőtteknek jó előadások, beszélgetések a nagyobb gyerkőcöknek indiántábor, a kisebbeknek kreatív foglalkozások voltak, mindenki megtalálta a neki megfelelőt ami nálunk a korkülönbségek miatt már nem kis mutatvány :)

Aztán hazajöttünk és egy nagy hajrá volt (van) még a közben elkezdett szoba kipakolásával, tapétázás, festés (itt tartunk most) és a héten várhatóan a két nagylány átköltözhet a külön szobájukba.

Lassan nekem is sikerült elfogadnom, hogy vége a nyárnak, vége a későn kelésnek, a kényelmes délelőttöknek, a gyerkőcökkel töltött rengeteg közös időknek. Még néhány nap és a nyüzsgő otthonunk reggelente elcsendesedik, kettesben maradunk Petrával. Indul az utolsó közös tanévünk, jövőre már ő is ovis lesz.

Most egyre jobban érzem az idő kincs a kezemben, nem pazarolhatom el. Sok múlik rajta mire futja. Most hiszem, hogy sok rajtam múlik... minden nem fér bele, de minden nem fontos...
egyikük se fog emlékezni arra hányszor söpörtem fel naponta utánuk, mosogattam még késő este (megvan a képességem hogy múzeumot csináljak az otthonunkból és rosszul vagyok ha a szék nincs a helyén...), de arra annál inkább emlékezni fognak hányszor társasoztunk, beszélgettünk egy jót...
Terveim tehát vannak, a közös időt szeretném kihasználni, nem majd, hanem most!

születésnap

Ha nyár akkor nálunk megindul az ünnep szezon. Hat születésnap, 4 névnap csak hetünk közül, de a tágabb családban is sok a nyári.

Petra júni 9-én volt 2 éves, Kinga másnap 13, rá egy hétre Laura névnapja volt, pontosan újabb egy héttel később Gáborka volt 8 éves, utána Petra névnapja, tegnap Anna születésnapja...

ilyenkor cukrász gyakorlatot folytatok egyik torta a másik után :)

Most van egy kiemelt ünnepünk is Gábor szombaton 40 éves lesz.
Törtük a fejünk mit kaphatna, valami személyeset, amikor mesélte, hogy az irodájából hazaköltözött végleg a nyugdíjba vonuló elődje és a családi képeit is leszedték a falról, a valamit ki kell találnia helyette. Hát mi kitaláltunk! Megbeszéltük az ismerős fotóssal és tegnap reggel fényképeszkedtünk, aminek az eredményéből kiválasztottuk a hat befutó képet, egyet-egyet mindegyikünkről, ezt kapja majd apa A4-es méretben színes keretekben.

Íme az eredmény:

Tábor!!!

Hónapok óta készültünk a néhány napra, minden előre kidolgozva, órára lebontva... (legyen mitől eltérni :)).

A pusztavámi táborok története húsz éve indult, akkor jött először innen is (Gábor) táboroztató a móri csapathoz.
A tábor jól sikerült nekünk is, ott ismerkedtünk össze és azóta se bánjuk :)

Rá két évre már a pusztavámi gyerkőcöknek szerveztünk tábort és kisebb kihagyással (a nagyobb gyerkőcöket még nem vittük pár hetesen táborozni, a két kicsit már igen) azóta is táboroztatunk.
Ma már a gyerkőceink is lelkes résztvevői a pár napnak.

A létszám folyamatosan növekszik, idén 72-en voltunk! Szerencsére a segítség is egyre több és profibb.

Az idő is mellénk állt, hosszú szünet után ez volt az első hat nap amikor nem zuhogott az eső.
Jó volt együtt lenni, játszani, beszélgetni a közös értékeinkről, barkácsolni... aztán jó volt hazajönni pihenni (3 napig mosni, na ez azért nem volt olyan pihentető:))
azóta a saját öt gyerkőc sokkal csendesebbnek tűnik, pedig igyekszenek :)

Mire hazajöttünk kitört a kánikula, hogy kibírhatóbb legyen kiraktuk a medencét. Közben pakolunk, megszüntetjük a "mindent félreteszünk" szobát, a két nagynak lesz külön szobája helyette. Úgyhogy most mindent átválogatunk, szanálunk, tovább adunk, amit 14 év alatt sikerült félrerakni.
DE legalább nem unatkozunk!:)

Mama...

Pár napja mécses ég a polcon mellette egy fénykép. Még múlt héten került kezembe a kép, valami mást kerestem... néztem mennyire jól visszadja mamát még aktív korában. Már jó néhány éve ágyhoz kötve volt, megromlott látással mozgásképtelenül. Egyre nehezebben viselte, hol kérve, hol vádolva a Teremtőt vigye magával. Ha beszéltünk is csak imát kért, hogy végre mehessen... érthető volt, itt tehetetlen lett, akik fontosak voltak azok közül már sokan elmentek (két férjét, két fiát temette el fiatalon)...
Aztán hétfőn jött a telefon, kérése teljesült. Ha tudna most biztos mosolyogna, tévedett, nem maradt ki a sorból, csak későbbre volt beírva...
Tudom, hogy jó így mégis nehéz. Megint elszakadt egy gyökér az utolsó szálak közül. Lassan senki sincs aki anyáékról, gyermekkoromról mesélni tudna, néha már úgy tűnik nem is volt valóság, a kézzel fogható, a látható dolgok elfogynak, az emlékek halványulnak...

Ma még ég a mécses, ma még hiszem sohasem feledlek. Benne leszel minden mosolyban, ha tudok magamon nevetni (ezt Tőled tanultam!), benne leszel minden házi süteményben (ebből nálad ettük a legjobbakat)...

Még lobog a láng, még fáj a szívem, de Te menj tovább, engedlek
Isten veled!

Pünkösdhétfő és kedd...

Elmaradt az egyházmegyei találkozó ahova pünkösdhétfőn mentünk volna, így úgy terveztük, hogy azért a tatai tóhoz elmegyünk egy-két órát a gyerkőcökkel. Nincs tőlünk messze, jó játszóterek vannak, körbe lehet görkorizni...

Aztán reggel a nagyok bedobták miért nem megyünk messzebbre pl. a már többször tervezett medvefarmra Veresegyházára...
Görkori maradt, helyette szendvicshegyek és elmentünk mackónézőbe.
Megérte a két órás út, nagyon jópofák voltak. Főzőkanállal lehetett mézet eteni velük (már amelyik hajlandó volt elfogadni). Medvék, farkasok, szarvas és gólyák is voltak. Nagy területen úgyhogy jót sétáltunk. Mivel ez Gödöllő mellett van, gondoltuk ha már itt vagyunk a kastélyt sem hagyjuk ki. A csajok örömére gyönyörködhettek Sissi bútoraiban, ruháiban... szerencsére itt ott fegyverek is voltak így Gáborka is talált látnivalót. Itt is sétáltunk a kastélyparkban.
Visszafelé megálltunk Budán a kapucinusok templománál ahol volt még egy óránk az esti miséig, tehát cukrázdát keresve felgyalogoltunk a Halászbástyához... de megérte a fagyi finom volt.

Este senkinek nem kellett altató, sőt a ma reggel is nehezen indult.
Oviból hazafelé aztán megkaptuk az ébresztőt... Gyönyörű napsütésben vittük el Annát, pólóban még Petra is, aztán alighogy visszaindultunk leszakadt az ég, egy darab száraz ruha nem maradt rajtunk...
Petra alig tudott még a lakásban is megnyugodni, ilyen "élményben" még nem volt része, de köszönjük végre felébredtünk... :)

festünk, írunk...

Gondoltam írok pár sort, a csapat többi tagja szintén alkot, csak az nem az én műfajom...

Gábor&Gábor nekiláttak ma egy falapra pajzsot tervezni. Most a teraszon zajlik a címerfestés. Közben a csajok Annának királylányt festenek.

Persze Petra sem maradhat ki ebből, amikor az előbb felajánlottam, hogy menjünk aludni majdnem rosszul lett. Nosza elő a vízfesték, ilyet még nem látott.
Néhány mozdulat után úgy mossa, festékezi az ecsetet, mintha hetek óta ezzel dolgozna. Anna betársult mellé. Nagyon aranyosak és persze koszosak, de mindent a művészetért!

Szeretek rajzolni, mégis lehagynak a gyerkőceim, bőven volt honnan örökölni Gábor gyönyörűen rajzol, fest, az öccse farag, akárcsak anno a nagypapa. Apu réz-domborképeket késztett, anyu is jól rajzolt...
Én meg fotózom őket (igyekszem felrakni a képeket is majd :)) és írok róluk. Inkább maradok a mondatok csavarásánál, abban amúgy is volt most hol gyakorolni. Kész a diplomamunkám! Holnap viszem köttetni, aláíratni és leadom!!!

Fitten???

Ma nehezen indult a hét. A hétfő egy kicsit mindig darabos, mindenki keres valamit... a párom már hajnalban a munkahelyi kulcsait (mert a nadrágját kimostam, de ki emlékszik hova pakoltam ki a tartalmát...), a gyerkőcök egy-egy iskolai cuccot, vagy bepótolnak egy jaj most jutott eszembe feladatot... meg amúgy is nehéz felkelni és elhinni, hogy MUSZÁJ! Ja és a kisfiamnak szolfézse is van, ami meg egyszerűen borzasztóvá teszi már reggel a napot!

Ma még fáradt is volt mindenki, a tegnap nagyon sűrű volt... Már tíz előtt elindultunk itthonról, kicsinosítva (ami ugye több órát vett igénybe ennyi csajnak :)) a hitanosaim bérmálkoztak, utána ebéd anyósomnál, anyák napi műsor Annának a Művházban, dédi itt és Móron, temetők...
Este hat után értünk haza.

Szóval ilyen előzmények után fújtam egyet oviból hazafelé sétálva Petrával néhány perccel 9 előtt, hogy letudtuk, túléltük a hétfő reggelt, indulhat a hét, amikor megláttam a sulinál a szülőket. Rögtön eszembe jutott, ami reggel nem, a kisfiaméknál az elsőben nyílt nap van!!!
9:05 kor kezdődik a következő óra addig még volt kemény 7 percem.
Futás haza a babakocsival, anyósomék tudtam, hogy a kertben vannak, kikaptam Petrát a kocsiból felrohantam vele a kertbe, otthagytam néhány elhadart mondat kíséretében, aztán futás a suliig.
Mire becsengettek ott ültem a teremben, igaz nem kaptam levegőt... :)
Reggelizni ugyan nem volt időm, de kifutottam magam...

11-kor irányhaza, Petra le a kertből, gyors közös főzés, altatás, tudtam Laura 12-re jön haza mert a fél egyes busszal matekversenyre megy...

és ez még csak a nap első fele...
és még néha kérdezik, hogy mit csinálok, hogy öt gyerek után is "jól nézek ki"?
Jelentem élem az életem!!!

DE SZÍVESEN!

Újra itt...

hát nem mondhatom, hogy élő és naprakész lenne a blogom...

az elmúlt hetekben a szakdolgozatom írtam helyette (most is azért ültem géphez), de már csak finomítgatok, megengedhetek magamnak ennyi kilengést...

A legfontosabb családi eseményünk, hogy élvezzük a tavaszt!
A gyerkőcökkel közös nagy lendülettel vágtunk neki a konyhakert nevű akciónak. Eddig vagy éppen mászó tipegő gyermekem volt mindig, vagy hatalmas pocakom, mivel mindenki nyári...a meredek kert pedig nem jó terep, inkább hagytam anyósomékat hadd járjanak fel veszekedni a kertebe... most nincs már hátráltató "körülmény" nem is tervezünk a továbbiakban, visszavettük hát az uralmat a kert felett.
Még a nagylányunk is méltóztatott feljönni velünk és a természet is mellénk állt, az ő sora a legszebb, tehát utólag a lelkesedés is megérkezett :)

Közben elmúltam 35 éves, de nem érzem magam sem öregebbnek, sem bölcsebbnek...
Kamaszként a harmincas bérma-keresztszüleimet már öregnek láttam, anyuékról nem is beszélve...
Gondolom rajtam is csak a gyerekeim látják a korom (na nem a bölcsesség növekedésére gondolok, azt biztos nem is próbálják felfedezni...)
Nagyon aranyosak voltak a nagyoktól külön külön kaptam egy kis meglepetést.

Magamról ennyi, hangolok a szakdolgozatra. Nagyon jó témám van a vállalati kultúrát vizsgálom. Azt próbálom bebizonyítani, hogy egy jó vállalati kultúrával rendelkező cég (ahol törődnek a munkavállalóval, vevővel, a környezetükkel...) könnyebben vészeli át a válságot hiszen nehéz időben is megmarad a bizalom, a közös értékekhez való ragaszkodás... tehát gazdaságilag mérhető előnyökhöz jut. Ezt először az elméleteken keresztül vezetem le, majd egy konkrét cég elemzésével.

Ez olyan téma ami kicsiben a hétköznapokban is működik. Amit békeidőben felépítünk családi baráti szálakat azok megtartanak nehéz helyzetben is.
De a kamaszkorra is igaz, ha kicsi korban megtanulja a gyerkőc, hogy bízhat bennünk, fontos a véleménye... stb. a kamasz "válság" idején is lesz mibe kapaszkodni...

szóval ilyesmiken elmélkedem mostanában...

a húgom küldte, aki rávett a blog írásra és ösztönöz, ha régen nem írtam...

a szabálya...

1. Meg kell köszönni a díjat annak aki gondolt rám és küldte.
Köszi JUDUS!
2. A logót ki kell tenni a blogomba
íme...
3. Be kell linkelni azt akitől kaptam
http://kiss-csalad.blogspot.com/2010/02/dij.html

4. Írni kell magamról 7 dolgot
ez nehéz ügy...
1. 20 éve boldog vagyok a párom mellett ebből 14 éve házasként
2. ez nem megy magától dolgozunk érte és mások családjáért is lásd. www.csaladszolgalat.hu
3. 5 gyönyörű gyerkőcünk van 13 Kinga, 11 Laura, 8 Gábor, 5 Anna, 2 Petra...
4. szeretek velük itthon lenni
5. inkább írok de beszélni is szeretek csak ember legyen aki követni tud...
6. szeretem ha elismernek
7. néha (de tényleg csak néha:)) nehéz engem elviselni...

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blogtársamnak
ez még nehezebb nem olvasok blogokat Juditén kívül, de az övét szívesen, így legalább tudom mi van velük...
6. Be kell linkelnem őket
így nincs mit az övé a 3-as pontban
7. Megjegyzést kell hagynom náluk hogy tudjanak a díjazásról
megtörtént...
jött hozzá 8 kérdés is...

1. Mit tennék, ha nyernék a lottón? - egy részét befektetném talán ingatlanba a többit elosztanám
2. Rossz szokás - türelmetlen vagyok
3. Koffein - ritkán tejeskávé
4. Színem - a zöld, de az utóbbi időben egyre jobban szeretem az ősz színeit.... csak nem öregszem?
5. Mi van most rajtam? - zöld! nadrág fekete felső
6. Háziállat - egy kutya, két macs
7. 10 év múlva hol látom magam? - a szépen őszülő párom mellett és népes családommal
8. Legutóbbi jó élmény - Papa szülinapjára készülés és látni az örömét

na megvan!

Nagybetüs Ünnep és farsang...

A múlt hétvégén belehúztunk a "bulizásba"...
Nevelőapukánk betöltötte a 60-at. Már jó ideje tervezgettünk, aztán abban maradtunk a lényeg a meglepetés. Azt hiszem ezt sikerült teljesíteni.
Nem számított húgomékra, aztán nem számított a közös ebédre, a végén a tortára...
Jó volt együtt lenni. Sajnos rohannunk kellett tovább, az iskolai farsangot áttették erre a délutánra.
Kisebb rohanás után oda is beestünk. Aranyosak voltak a gyerkőcök (persze főleg az enyémek...).
Kinga már az osztállyal öltözött a lányok focisták a fiúk pom-pom lányok voltak:)
Gábor Ludas Matyi lett és Lauránk hozzá a szőke liba...
Laura ötlete volt a közös jelmez aki mióta sulis mindig elhozta az első díjat: elsőben boszorkány, másodikban félig ördög félig angyal, tavaly doktor szöszi volt... idén nem volt zsűrizés, de sikerük volt.

Aztán volt még miért büszkének lennünk: a suliban minden diák (kb 180-an vannak) szavazhatott még az előző héten egy-egy alsós és felsős lányra és fiúra, akit a leghelyesebbnek tartanak. Alsóban Gáborkánk nyert! A tanárnéni akinek a férje az összesítést csinálta mesélte, hogy rengeteg szavazatot kapott, a párja kérdezte is más fiú nem is jár az alsóba? :)
Szóval büszkén jelentem az iskola leghelyesebb kisfiának anyukája vagyok!

A képeket még fel át kell töltenem a gépre, de teszek fel azt is bizonyítékul:)

A viskó

Néhány hete hallottam egy könyvről, a barátaink közül többen is olvasták és nagyon enyhe kifejezés, hogy nagy dolognak, megrendítőnek és sok mindent újraértékelőnek titulálták.

Egy kicsit túlzásnak képzelve, de a kíváncsiságomnak engedelmeskedve rákerestem az interneten.
Ahol olvastam róla minden leírás szintén arról szólt mennyire érintette meg az olvasót, változtatta meg a hitét, az istenképét...

most már tényleg kíváncsi lettem, megrendeltem a könyvet és elolvastam. Néhány órája fejeztem be, de úgy gondolom mindazt ami kaptam soha sem fogom elfelejteni. A régen hordozott feldolgozatlan gyászom és vádjaim foszlottak semmivé egy regény olvasása közben. Ezt egyszerűen nem tudom átadni, még mindig sírhatnékom van, mégis olyan béke van bennem.
Nem tudom átadni, nem ezért írom le csak biztatásul: Ezt mindenkinek el kellene olvasni!

néhány sor a tartalmából...

Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog egy sebzett szív számára.
Mackenzie Allen Philips legfiatalabb lányát - Missyt - a családi nyaralás közben brutálisan meggyilkolják. Véres ruháit az oregoni vadon mélyén egy rozoga épületben (A Viskóban) találják meg. Négy évvel később - mély, gyötrő szomorúság közepette -, Mack (az apa) egy rejtelmesen és fájdalmasan gyanús levelet talál a levelesládájában - látszólag Istentől! Arra kéri őt, hogy térjen vissza a viskóhoz egy hétvégére. Viaskodva önmagával és saját józan eszével, egy téli délutánon mégis útra kel. Oda tér vissza, ahol a legsötétebb rémálom kezdődött el négy évvel azelőtt... Amit ott talál, örökre megváltoztatja az életét!...

a kiadó:
www.immanuel.hu

Szeretném ha minél többen megismernék a környezetemben is. A nagymamám aki már jó ideje ágyhoz kötött és olvasni sem tud a szeme miatt lejátszót kapott a nagynénéméktől, hogy hangoskönyveket hallgathasson legalább. Már tudom mit ajándékozok neki a névnapjára: felolvasom a könyvet ha bírom. Hátha megbékél az Istennel akitől még számon kéri fiatalon meghalt fiait és azt, hogy őt meg miért felejti itt. Talán ezért, hogy még segíthessünk megbékélni... nekem segített

Kívánok egy hasonlóan megrázó találkozást...

értékelve...

Gyerkőceim pénteken hazahozták az értékelésüket és egyben az enyémet, hiszen szeptember óta (és az elmúlt években hasonlóan) ők a délutáni programom. Hol az egyik, hol a másik mellé ülök, segítek, bíztatok, kérdezek ki. Mióta hárommal tanulok ez téynleg egész délutános elfoglaltság.
Szerencsére értékelve lett a közös munkánk.
Nagyon szép bizonyítványokat hoztak haza. Fontosnak tartom, hogy tanuljanak, hogy ez ne lehessen akadály terveik megvalósításában. Másrészt most könnyebb kitartást, küzdeni akarást tanulni, mint később a nagybetűs Életben.
Lassan bele is jövök mit, hogyan érdemes. Bár szerencsére nagyon mások, vannak közös problémák (olvasás és helyesírás... ezek a szüleikkel is közösek esélyük sem volt "jó" alapokra) és közös adottságok (vonzalom a művészetekhez... rajz, zene, hangszer (zongora és hegedű) tánc...).
Ami mindegyikre működik a biztatás.
Azt is megdicsérem amiben még csak az igyekezetet látom segítem előre látni az eredményt. A gyerek az lesz aminek látjuk, láttatjuk. Megdicsérem másoknak is a hozzáállásukat, főleg apukájuknak úgy mesélem, hogy hallják.

Már nem görcsölök, hogy elmegy az egész délután, hogy semmi másra nincs időm..., hogy halomban a mosogatnivaló... a délután az övék. Ez a közös dolgunk, ez a közös befektetésünk. És hiszem, hogy megtérül.

egy kicsi máris megtérült... értékelve lettünk!!!

karácsonytalanítás

Tegnap este a gyerekekkel leszedtük a karácsonyfát. Már napok óta akartam, de a félév vége előtti hajrá igencsak igénybe vette az idejüket meg engem is mint "felkészítőt". Ehhez jön még, hogy Petra egy ideje éjjel nem alszik sok mindent, későn fekszik 2-3 óránként fent van... szóval itt az év eleje tele kellene lenni elhatározással és tettvággyal, ehelyett bennem csak fáradtság van. Tettvágy legkevésbé, elhatározás is csak annyi ha egyszer újra megtehetem akkorát alszok...

Szóval tegnap este végre leszedtük. Tovább nem jutottunk, látszott, hogy tüskéstől már nem hagyja el a szobát... egészben kivinni esélytelen volt, így hát reggel egy életlen metszőollóval majd ezt megunva egy kisfűrésszel ágakra bontottam. Kicsit nehezen ment, közben jött sógorom aki felvilágosított amivel vágom az fémfűrész, nem a legjobb a fenyőhöz :)
Aztán az egészet benyomtam a cserépkályhába és végre éreztem a karácson igazi melegét...
Egy kicsit tényleg az az érzésem volt miután mindent szekrénybe téve visszakerültek a cuccok a helyére, hogy túlvagyunk a karácsonyon... hurrá jól megszokott hétköznapok!!!
Csak aludni kellene egyet már, akkor inkább hurrá holnap hétvége :)