Pünkösdhétfő és kedd...

Elmaradt az egyházmegyei találkozó ahova pünkösdhétfőn mentünk volna, így úgy terveztük, hogy azért a tatai tóhoz elmegyünk egy-két órát a gyerkőcökkel. Nincs tőlünk messze, jó játszóterek vannak, körbe lehet görkorizni...

Aztán reggel a nagyok bedobták miért nem megyünk messzebbre pl. a már többször tervezett medvefarmra Veresegyházára...
Görkori maradt, helyette szendvicshegyek és elmentünk mackónézőbe.
Megérte a két órás út, nagyon jópofák voltak. Főzőkanállal lehetett mézet eteni velük (már amelyik hajlandó volt elfogadni). Medvék, farkasok, szarvas és gólyák is voltak. Nagy területen úgyhogy jót sétáltunk. Mivel ez Gödöllő mellett van, gondoltuk ha már itt vagyunk a kastélyt sem hagyjuk ki. A csajok örömére gyönyörködhettek Sissi bútoraiban, ruháiban... szerencsére itt ott fegyverek is voltak így Gáborka is talált látnivalót. Itt is sétáltunk a kastélyparkban.
Visszafelé megálltunk Budán a kapucinusok templománál ahol volt még egy óránk az esti miséig, tehát cukrázdát keresve felgyalogoltunk a Halászbástyához... de megérte a fagyi finom volt.

Este senkinek nem kellett altató, sőt a ma reggel is nehezen indult.
Oviból hazafelé aztán megkaptuk az ébresztőt... Gyönyörű napsütésben vittük el Annát, pólóban még Petra is, aztán alighogy visszaindultunk leszakadt az ég, egy darab száraz ruha nem maradt rajtunk...
Petra alig tudott még a lakásban is megnyugodni, ilyen "élményben" még nem volt része, de köszönjük végre felébredtünk... :)

festünk, írunk...

Gondoltam írok pár sort, a csapat többi tagja szintén alkot, csak az nem az én műfajom...

Gábor&Gábor nekiláttak ma egy falapra pajzsot tervezni. Most a teraszon zajlik a címerfestés. Közben a csajok Annának királylányt festenek.

Persze Petra sem maradhat ki ebből, amikor az előbb felajánlottam, hogy menjünk aludni majdnem rosszul lett. Nosza elő a vízfesték, ilyet még nem látott.
Néhány mozdulat után úgy mossa, festékezi az ecsetet, mintha hetek óta ezzel dolgozna. Anna betársult mellé. Nagyon aranyosak és persze koszosak, de mindent a művészetért!

Szeretek rajzolni, mégis lehagynak a gyerkőceim, bőven volt honnan örökölni Gábor gyönyörűen rajzol, fest, az öccse farag, akárcsak anno a nagypapa. Apu réz-domborképeket késztett, anyu is jól rajzolt...
Én meg fotózom őket (igyekszem felrakni a képeket is majd :)) és írok róluk. Inkább maradok a mondatok csavarásánál, abban amúgy is volt most hol gyakorolni. Kész a diplomamunkám! Holnap viszem köttetni, aláíratni és leadom!!!

Fitten???

Ma nehezen indult a hét. A hétfő egy kicsit mindig darabos, mindenki keres valamit... a párom már hajnalban a munkahelyi kulcsait (mert a nadrágját kimostam, de ki emlékszik hova pakoltam ki a tartalmát...), a gyerkőcök egy-egy iskolai cuccot, vagy bepótolnak egy jaj most jutott eszembe feladatot... meg amúgy is nehéz felkelni és elhinni, hogy MUSZÁJ! Ja és a kisfiamnak szolfézse is van, ami meg egyszerűen borzasztóvá teszi már reggel a napot!

Ma még fáradt is volt mindenki, a tegnap nagyon sűrű volt... Már tíz előtt elindultunk itthonról, kicsinosítva (ami ugye több órát vett igénybe ennyi csajnak :)) a hitanosaim bérmálkoztak, utána ebéd anyósomnál, anyák napi műsor Annának a Művházban, dédi itt és Móron, temetők...
Este hat után értünk haza.

Szóval ilyen előzmények után fújtam egyet oviból hazafelé sétálva Petrával néhány perccel 9 előtt, hogy letudtuk, túléltük a hétfő reggelt, indulhat a hét, amikor megláttam a sulinál a szülőket. Rögtön eszembe jutott, ami reggel nem, a kisfiaméknál az elsőben nyílt nap van!!!
9:05 kor kezdődik a következő óra addig még volt kemény 7 percem.
Futás haza a babakocsival, anyósomék tudtam, hogy a kertben vannak, kikaptam Petrát a kocsiból felrohantam vele a kertbe, otthagytam néhány elhadart mondat kíséretében, aztán futás a suliig.
Mire becsengettek ott ültem a teremben, igaz nem kaptam levegőt... :)
Reggelizni ugyan nem volt időm, de kifutottam magam...

11-kor irányhaza, Petra le a kertből, gyors közös főzés, altatás, tudtam Laura 12-re jön haza mert a fél egyes busszal matekversenyre megy...

és ez még csak a nap első fele...
és még néha kérdezik, hogy mit csinálok, hogy öt gyerek után is "jól nézek ki"?
Jelentem élem az életem!!!

DE SZÍVESEN!