A viskó

Néhány hete hallottam egy könyvről, a barátaink közül többen is olvasták és nagyon enyhe kifejezés, hogy nagy dolognak, megrendítőnek és sok mindent újraértékelőnek titulálták.

Egy kicsit túlzásnak képzelve, de a kíváncsiságomnak engedelmeskedve rákerestem az interneten.
Ahol olvastam róla minden leírás szintén arról szólt mennyire érintette meg az olvasót, változtatta meg a hitét, az istenképét...

most már tényleg kíváncsi lettem, megrendeltem a könyvet és elolvastam. Néhány órája fejeztem be, de úgy gondolom mindazt ami kaptam soha sem fogom elfelejteni. A régen hordozott feldolgozatlan gyászom és vádjaim foszlottak semmivé egy regény olvasása közben. Ezt egyszerűen nem tudom átadni, még mindig sírhatnékom van, mégis olyan béke van bennem.
Nem tudom átadni, nem ezért írom le csak biztatásul: Ezt mindenkinek el kellene olvasni!

néhány sor a tartalmából...

Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog egy sebzett szív számára.
Mackenzie Allen Philips legfiatalabb lányát - Missyt - a családi nyaralás közben brutálisan meggyilkolják. Véres ruháit az oregoni vadon mélyén egy rozoga épületben (A Viskóban) találják meg. Négy évvel később - mély, gyötrő szomorúság közepette -, Mack (az apa) egy rejtelmesen és fájdalmasan gyanús levelet talál a levelesládájában - látszólag Istentől! Arra kéri őt, hogy térjen vissza a viskóhoz egy hétvégére. Viaskodva önmagával és saját józan eszével, egy téli délutánon mégis útra kel. Oda tér vissza, ahol a legsötétebb rémálom kezdődött el négy évvel azelőtt... Amit ott talál, örökre megváltoztatja az életét!...

a kiadó:
www.immanuel.hu

Szeretném ha minél többen megismernék a környezetemben is. A nagymamám aki már jó ideje ágyhoz kötött és olvasni sem tud a szeme miatt lejátszót kapott a nagynénéméktől, hogy hangoskönyveket hallgathasson legalább. Már tudom mit ajándékozok neki a névnapjára: felolvasom a könyvet ha bírom. Hátha megbékél az Istennel akitől még számon kéri fiatalon meghalt fiait és azt, hogy őt meg miért felejti itt. Talán ezért, hogy még segíthessünk megbékélni... nekem segített

Kívánok egy hasonlóan megrázó találkozást...

értékelve...

Gyerkőceim pénteken hazahozták az értékelésüket és egyben az enyémet, hiszen szeptember óta (és az elmúlt években hasonlóan) ők a délutáni programom. Hol az egyik, hol a másik mellé ülök, segítek, bíztatok, kérdezek ki. Mióta hárommal tanulok ez téynleg egész délutános elfoglaltság.
Szerencsére értékelve lett a közös munkánk.
Nagyon szép bizonyítványokat hoztak haza. Fontosnak tartom, hogy tanuljanak, hogy ez ne lehessen akadály terveik megvalósításában. Másrészt most könnyebb kitartást, küzdeni akarást tanulni, mint később a nagybetűs Életben.
Lassan bele is jövök mit, hogyan érdemes. Bár szerencsére nagyon mások, vannak közös problémák (olvasás és helyesírás... ezek a szüleikkel is közösek esélyük sem volt "jó" alapokra) és közös adottságok (vonzalom a művészetekhez... rajz, zene, hangszer (zongora és hegedű) tánc...).
Ami mindegyikre működik a biztatás.
Azt is megdicsérem amiben még csak az igyekezetet látom segítem előre látni az eredményt. A gyerek az lesz aminek látjuk, láttatjuk. Megdicsérem másoknak is a hozzáállásukat, főleg apukájuknak úgy mesélem, hogy hallják.

Már nem görcsölök, hogy elmegy az egész délután, hogy semmi másra nincs időm..., hogy halomban a mosogatnivaló... a délután az övék. Ez a közös dolgunk, ez a közös befektetésünk. És hiszem, hogy megtérül.

egy kicsi máris megtérült... értékelve lettünk!!!

karácsonytalanítás

Tegnap este a gyerekekkel leszedtük a karácsonyfát. Már napok óta akartam, de a félév vége előtti hajrá igencsak igénybe vette az idejüket meg engem is mint "felkészítőt". Ehhez jön még, hogy Petra egy ideje éjjel nem alszik sok mindent, későn fekszik 2-3 óránként fent van... szóval itt az év eleje tele kellene lenni elhatározással és tettvággyal, ehelyett bennem csak fáradtság van. Tettvágy legkevésbé, elhatározás is csak annyi ha egyszer újra megtehetem akkorát alszok...

Szóval tegnap este végre leszedtük. Tovább nem jutottunk, látszott, hogy tüskéstől már nem hagyja el a szobát... egészben kivinni esélytelen volt, így hát reggel egy életlen metszőollóval majd ezt megunva egy kisfűrésszel ágakra bontottam. Kicsit nehezen ment, közben jött sógorom aki felvilágosított amivel vágom az fémfűrész, nem a legjobb a fenyőhöz :)
Aztán az egészet benyomtam a cserépkályhába és végre éreztem a karácson igazi melegét...
Egy kicsit tényleg az az érzésem volt miután mindent szekrénybe téve visszakerültek a cuccok a helyére, hogy túlvagyunk a karácsonyon... hurrá jól megszokott hétköznapok!!!
Csak aludni kellene egyet már, akkor inkább hurrá holnap hétvége :)