értékelve...

Gyerkőceim pénteken hazahozták az értékelésüket és egyben az enyémet, hiszen szeptember óta (és az elmúlt években hasonlóan) ők a délutáni programom. Hol az egyik, hol a másik mellé ülök, segítek, bíztatok, kérdezek ki. Mióta hárommal tanulok ez téynleg egész délutános elfoglaltság.
Szerencsére értékelve lett a közös munkánk.
Nagyon szép bizonyítványokat hoztak haza. Fontosnak tartom, hogy tanuljanak, hogy ez ne lehessen akadály terveik megvalósításában. Másrészt most könnyebb kitartást, küzdeni akarást tanulni, mint később a nagybetűs Életben.
Lassan bele is jövök mit, hogyan érdemes. Bár szerencsére nagyon mások, vannak közös problémák (olvasás és helyesírás... ezek a szüleikkel is közösek esélyük sem volt "jó" alapokra) és közös adottságok (vonzalom a művészetekhez... rajz, zene, hangszer (zongora és hegedű) tánc...).
Ami mindegyikre működik a biztatás.
Azt is megdicsérem amiben még csak az igyekezetet látom segítem előre látni az eredményt. A gyerek az lesz aminek látjuk, láttatjuk. Megdicsérem másoknak is a hozzáállásukat, főleg apukájuknak úgy mesélem, hogy hallják.

Már nem görcsölök, hogy elmegy az egész délután, hogy semmi másra nincs időm..., hogy halomban a mosogatnivaló... a délután az övék. Ez a közös dolgunk, ez a közös befektetésünk. És hiszem, hogy megtérül.

egy kicsi máris megtérült... értékelve lettünk!!!