elrohant a nyár

Az elmúlt egy héten megsütöttem az idei nyár utolsó két tortáját. Szombaton anyósomék aranylakodalmát ünnepeltük, egy kocsikeréknyi tiramisu torta készült, tegnap pedig Laura 11. születésnapja zárta a nyári ünnepeket.

Most már minden a jövő heti tanévkezdésről szól. Kiválogatva, felfrissítve az íróasztalok tartalma, gyakrabban szól a hegedű, zongora (eddig senkit nem érdekelt a nyárra feladott gyakorolni való), Laura most is a tanévnyitós köszöntőversét tanulja...

Persze közben még volt rengeteg közös élmény... Pár napot Agárdon töltöttünk egy baráti házaspárral és négy gyerkőcükkel, akik szerencsére a gyerkőceink barátai és mivel a távolság miatt ritkán találkozunk különösen jó volt együtt lenni. Augusztus elején volt még egy közös táborunk Balatonakalin egyházmegyei családtábor volt. Nagyon jól sikerült. Már rég nem voltunk úgy táborban, hogy semmi közünk nem volt a szervezéshez, lebonyolításhoz. A felnőtteknek jó előadások, beszélgetések a nagyobb gyerkőcöknek indiántábor, a kisebbeknek kreatív foglalkozások voltak, mindenki megtalálta a neki megfelelőt ami nálunk a korkülönbségek miatt már nem kis mutatvány :)

Aztán hazajöttünk és egy nagy hajrá volt (van) még a közben elkezdett szoba kipakolásával, tapétázás, festés (itt tartunk most) és a héten várhatóan a két nagylány átköltözhet a külön szobájukba.

Lassan nekem is sikerült elfogadnom, hogy vége a nyárnak, vége a későn kelésnek, a kényelmes délelőttöknek, a gyerkőcökkel töltött rengeteg közös időknek. Még néhány nap és a nyüzsgő otthonunk reggelente elcsendesedik, kettesben maradunk Petrával. Indul az utolsó közös tanévünk, jövőre már ő is ovis lesz.

Most egyre jobban érzem az idő kincs a kezemben, nem pazarolhatom el. Sok múlik rajta mire futja. Most hiszem, hogy sok rajtam múlik... minden nem fér bele, de minden nem fontos...
egyikük se fog emlékezni arra hányszor söpörtem fel naponta utánuk, mosogattam még késő este (megvan a képességem hogy múzeumot csináljak az otthonunkból és rosszul vagyok ha a szék nincs a helyén...), de arra annál inkább emlékezni fognak hányszor társasoztunk, beszélgettünk egy jót...
Terveim tehát vannak, a közös időt szeretném kihasználni, nem majd, hanem most!