Kemence és pizza...

Tegnap este felavattuk a kemencénk pizzára is. Gáborom még nyár végén átalakította a teraszon lévő használaton kívüli grillsütőt. Eddig is kísérletezett a család örömére kenyérlángos, pita, sült hús... A pizzával megvártuk az olasz barátaink (Marco és Stefano két nagyon jó fej kapucinus atya). Este aztán beindult a nagyüzem. Tészta 2kg lisztből, paradicsompüre (nem kecsap :) attól rosszul voltak, de igazuk volt jó lett paradicsommal megkenve) illetve az egyéb hozzávalók (ott is sikerült megbotránkoztatni őket kukoricát tettek rá a gyerekek) na és persze rengeteg jókedv. A végeredmény 13 pizza, 9 jóllakott résztvevő (mindenki gyártotta is a pizzákat) és liszt mindenhol :).
A desszertnek szánt joghurtkrémből inkább már egymásra kentek :)

Szuper volt. Ma ugyan majd elalszom, mert 11-ig tartott a buli, reggel meg jöttek a keresztgyerkőceim és folytattuk a másik bulit...

Nem unatkozunk, de nagyon jó így!

őszi szünet

Szünet!
Legalábbis az órára kelésben, a délutáni szakkörökre, zenére, táncra rohangálásban és a fennmaradó időket kitölteni próbáló tanulásban...
Reggel óta dübörög a ház, ezt persze a létszám adja :) a saját 5 mellé délelőttökre meghívtuk a 4 keresztgyerkőcünk. Ahol öt elvan elvan kilenc is alapon...
Persze tényleg elvan, jó kis csapat, néha kicsit hangosak, kicsit összevesznek, nagyon kibékülnek. Közlekednek mint a szélvész hiába kérek lassítást, amíg valaki el nem esik, neki nem megy valaminek vagy valakinek, akkor egy darabig mindenki lassít, aztán hajrá újra!
De nagyon aranyosak így együtt, a legjobb, hogy mindenki bent van a játékban 17 hónapostól 12 évesig, pedig nem csak korban temperamentumban is különböznek. Kicsit olyan, mint a játékba tömörített valóság. Klikkekbe tömörülnek, egy nézeteltérés miatt szétmennek, új csapatok, új szabályok, amit valaki persze megint átlép... az biztos alkalmazkodni megtanulnak, ami pedig nem árt. És kisebb korban, családi kötelékben sokkal könnyebb.

ősz és halloween

Vámpíros maszkok keresésével töltöttem a reggelt, a képkeresőben találtam is egy-két könnyen elkészíthető szörnyűséget. Ugyanis ma az iskolában halloween délután lesz.
Ugyan nem vagyok elvarázsolva, hogy ezt is muszáj "beengedni", de hát felfogom amolyan előrehozott farsangnak. A kisfiam Gábor is úgy tekint rá, 7 éves, most első osztályos és persze nagyon élvezi a napról napra szellemekkel pókokkal egyre jobban díszített iskolát. És természetes volt, hogy vámpír lesz. Ezt egy régi fekete selyemszoknyám bánhatná csupán, mivel köpennyé alakult, de nem bánja, mert így legalább előkerült a szekrény mélyéről ahol sokéves álmát aludta. Szóval köpeny már van, fogak természetesen voltak is, ez egy ekkora fiúgyermek kelléktárából amúgy sem hiányozhat már csak a maszk a kérdés. Ez a délutáni feladatom ma tanulás helyett.
A nagylányok Kinga 12, Laura 10 múlt nem érezték muszálynak a jelmezbe bújást, de azért élvezik ők is az átalakuló iskolát. Ők a színjátszó csoporttal amibe járnak maszkokat fognak festeni. A napot töklámpás diszkó :) zárja, tehát a két kiscsajjal töltöm a délutánt, garantáltan halloween mentesen.

Holnaptól aztán őszi szünet. Együtt a csapat, csak apa Gábor dolgozik jövő héten. Lehet nagyokat játszani, vagy egymás agyára menni igény szerint. Szerencsére jó időnek néz ki úgyhogy az udvar és terasz téliesítése a cél, na meg a maradék almát kellene még a fáról a pincébe jutatani.

Szeretem a napsütéses őszt. Korábban valahogy idegenkedtem tőle, a tavasz sokkal közelebb állt a szívemhez, de az ősz a csodálatos színeivel elvarázsol. Van az utcánkban egy kerítés, teljesen elhagyott a bácsi pár éve meghalt, tele vadszőlővel, annak színeit szeretem leginkább. Már tavaly is észrevettem, hogy megihlet, melegséggel tölt el.
Lehet, hogy öregszem?!

Hát akkor rajta!

Csilla vagyok, a csapat pedig egy nagyszerű férjből és öt csodálatos huncut gyermekből áll.
A blog ötlete pedig már egy ideje a levegőben lógott, aztán, hogy a húgom is belevágott és a távolság ellenére többet tudok róla hasonlóra inspirált.

Amúgy is szeretek írni, csak mindig az időre fogom. Pedig ami igazán fontos arra mindig van...

És fontosnak gondolom elmesélni, hogy klassz dolog nőnek lenni, csodálatos hivatás anyának(nem = könnyű, de szeretem a kihívásokat) és élvezem a lassan 20 éves(6+14) kapcsolatunk mindennapjait a párommal.

Úton vagyunk így együtt heten. Hol verőfényes hegytetőkön, hol gödrökben, de együtt. Haladunk egymás felé.

Ennek az útnak az állomásairól szól majd ez a napló az én "szemüvegemen" keresztül.

Váljon olvasójának hasznára, épülésére...