Újra itt...

hát nem mondhatom, hogy élő és naprakész lenne a blogom...

az elmúlt hetekben a szakdolgozatom írtam helyette (most is azért ültem géphez), de már csak finomítgatok, megengedhetek magamnak ennyi kilengést...

A legfontosabb családi eseményünk, hogy élvezzük a tavaszt!
A gyerkőcökkel közös nagy lendülettel vágtunk neki a konyhakert nevű akciónak. Eddig vagy éppen mászó tipegő gyermekem volt mindig, vagy hatalmas pocakom, mivel mindenki nyári...a meredek kert pedig nem jó terep, inkább hagytam anyósomékat hadd járjanak fel veszekedni a kertebe... most nincs már hátráltató "körülmény" nem is tervezünk a továbbiakban, visszavettük hát az uralmat a kert felett.
Még a nagylányunk is méltóztatott feljönni velünk és a természet is mellénk állt, az ő sora a legszebb, tehát utólag a lelkesedés is megérkezett :)

Közben elmúltam 35 éves, de nem érzem magam sem öregebbnek, sem bölcsebbnek...
Kamaszként a harmincas bérma-keresztszüleimet már öregnek láttam, anyuékról nem is beszélve...
Gondolom rajtam is csak a gyerekeim látják a korom (na nem a bölcsesség növekedésére gondolok, azt biztos nem is próbálják felfedezni...)
Nagyon aranyosak voltak a nagyoktól külön külön kaptam egy kis meglepetést.

Magamról ennyi, hangolok a szakdolgozatra. Nagyon jó témám van a vállalati kultúrát vizsgálom. Azt próbálom bebizonyítani, hogy egy jó vállalati kultúrával rendelkező cég (ahol törődnek a munkavállalóval, vevővel, a környezetükkel...) könnyebben vészeli át a válságot hiszen nehéz időben is megmarad a bizalom, a közös értékekhez való ragaszkodás... tehát gazdaságilag mérhető előnyökhöz jut. Ezt először az elméleteken keresztül vezetem le, majd egy konkrét cég elemzésével.

Ez olyan téma ami kicsiben a hétköznapokban is működik. Amit békeidőben felépítünk családi baráti szálakat azok megtartanak nehéz helyzetben is.
De a kamaszkorra is igaz, ha kicsi korban megtanulja a gyerkőc, hogy bízhat bennünk, fontos a véleménye... stb. a kamasz "válság" idején is lesz mibe kapaszkodni...

szóval ilyesmiken elmélkedem mostanában...