év végén

Eltelt a karácsony. Kicsit kapkodós lett a vége, de azért jó volt, azt hiszem sikerült együtt lennünk. Sikerült jól indítani, talán nem az ajándékot a középpontba tenni (ami a média által a gyerekeknek tükrözött világ mellett nagyon nehéz).
Tőlünk nem messze van egy néhány régi uradalmi birtok, a nagyházat rendbe hozta egy művész házaspár, a valamikori cselédlakásokban pedig sokan élnek együtt elég nehéz körülmények között. A művész pár igyekszik felkarolni őket, ha kell képviseli őket kijár nekik ezt, azt másrészt fényt, ünnepet csempész a hétköznapjaikba. December elején hallottuk, hogy 24-én lesz az ott lévő kápolnában gyertyagyújtás. Sütöttünk egy doboznyi mézeskalácsot és elvittük. Betlehemest adtak elő, egyszerűen, természetesen. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Legyetek jók, ha tudtok -ba csöppentünk volna... a kápolna a gyerekek és hozzá a patrónusuk...
Jó volt látni az egyszerűséget, jó volt adni mielőtt az ajándékbontogatás megkezdődött...

Mindig sokan voltunk (mi eleve akárhova megyünk ott sokan lesznek:)), jöttünk mentünk az ünnepek alatt. Most egy pár napot meg igyekeztünk együtt lenni, olvasni, pihenni, játszani... rég nem volt ilyen nyugalom...

Néhány óra és lezárjuk az évet. Sűrű év volt, talán az egyik legsűrűbb, mióta Gábort ismerem (már 20 évesek leszünk!). Hálás vagyok, hogy sikerült megmaradni, hogy mindig volt aki bátorított, aki erőt adott betegség, munkahelyelvesztések sorában... hogy adódott, hogy mi adhattunk erőt, bátorítást...

Nem tudjuk mi lesz jövőre és hálás vagyok azért is, hogy nem tudjuk. Egy éve nem bírtam volna el az elmúlt évünket, de elbírtuk mindig azt ami jött. Elég a mának a maga baja és a maga öröme. Tényleg elég.
A holnapot az Úrnak adom, nála van a legjobb kézben!

advent

Hihetetlen, hogy néhány hét múlva karácsony. Persze az üzletek már novemberben is karácsonyoztak, de azt nagyon nem csipem, a fogyasztói szemlélet szerintem minden készülődést tönkretesz. Éppen ezért az ajándékvásárlást jóval korábban kezdem, mire a hivatalos örület kezdődik évek óta szinte mindenem megvan. Most is már csak néhány apróság hiányzik.
Az advent inkább külső-belső nagytakarítás (mindkét oldalon rengeteg még a tennivalóm...) díszítgetés, és találkozások. Ami a díszítgetést illeti kicsit lemaradtam, tegnap kisfiam rosszallása után (hogy még mindig nincs semmi díszünk, mintha nem is várnánk a karácsonyt...) gyorsan megpucoltam néhány ablakot és elkezdtem kitenni a díszeiket. Hála a kreatív gyerkőceimnek szinte minden saját kezűleg készített kis remekmű, évről-évre bővülő választékkal. A koszorúnk még darabokban, de már összevadásztam az elmúlt évi maradványokat kiindulási alapnak. Vasárnapra egy hét késéssel azt is összehozzuk.
A találkozásokat azonban már elkezdtük. Tudatosan lassítok, megállok beszélgetni... A faluban tavaly bevezettek egy nagyon klassz lehetőséget pusztavámi esték néven. Minden alkalommal egy-egy érdekes előadót hívnak meg, hogy meséljen magáról. Aztán ott lehet maradni sütizni, beszélgetni. Néhány havonta van egy-egy ilyen este, most éppen egy korábbi csúszása miatt besűrűsödött ezen a héten és a múlt héten is volt. A gyerkőceink voltak olyan rendesek, hogy elengedtek minket (öt percre vagyunk otthonról...) így mindkettőn ott lehettünk.
A korábbin a média vszélyei és lehetőségei volt a téma, a héten pedig egy korábbi válogatott focista, edző volt itt Kovács Ferenc. Nagy focirajongó nem lévén ettől vártam kevesebbet, de nagyon jó volt amiket mondott. halottunk egy életpályát hegyekkel és völgyekkel, de a tiszta úton megmaradva. Közben az járt az eszemben mindegy mivel foglalkozik az ember, ha tudja így csinálni kitartással, előre nézve tiszta szívvel a végén visszanézve is tükörbe tud nézni.
Ezt szeretnénk örökségül adni a gyerkőceinknek. A tudást, hogy egy út van ahol megtalálod magad, a helyed, a lelki békét, hogy erről az útról le lehet lépni, mert csalni, lopni, hazudni sokszor kényelmesebb és népszerűbb, de nem érdemes.
Szeretném ha megértenék, szeretném ha jó példa lehetnék... ezen is dolgozom ezen az adventen.