egészségesnek nyilvánítva

Tegnap ugyanolyan hirtelen lezártunk egy több, mint nyolc hónapnyi szakaszt az életünkből amilyen hirtelen elkezdődött.
Csak a szokásos kontrollra mentünk Annával és a kezelőorvosa megcsináltatta a reményei szerinti záró röntgent. Az eredmény tökéletes volt, az elhalt tüdőrész teljesen újraépült. Anna hivatalosan is egészséges. Nem megyünk többet!
Még el sem hiszem igazán. Szerencsére már hónapok óta jól van, de hogy teljesen vége ez akkor is más.

Még február végén lázasodott be, aztán a láz elmúlt. Két nap múlva a hasát fájlalva rettenetesen nyögött. Elvittük az ügyeletre vakbélgyulladásra gyanakodva. A doki azt kizárta, a nyögését viszont hisztinek titulálta, mert azt mondta, ha annyira nem kapna levegőt ahogy nyög már kéknek kellene lennie. Annától megszokott is volt az ilyen túlreagált betegség. Mentségére szolgáljon, hogy felnőtt háziorvos és ezt bevállalva inkább továbbküldte Fehérvárra a kórházba. Ott kiderült nem kap levegőt...
Víz a tüdejénél. Intenzív osztály, oxigéncső, infúzió azonnal.
5 nap küzdelem következett, hol jobban volt, hol rosszabbul. Az 5. nap délután bejött az egyik gyerekorvos és azt mondta Anna itt nincs biztonságban. Sem a hardver sem a szoftver nincs meg a biztos életben tartásához. Ha én kifejezetten kérem a továbbvitelét megpróbál helyet szerezni nekünk egy speciálisan lélegeztetéssel foglalkozó gyerek intenzíven Pesten. Persze kértem, a döbbenettől gondolkodni is alig tudtak. A kezemben altatták el... rohammentő, Budapest Szent László Kórház Intenzív osztály. Nagyon hálásak vagyunk a fehérvári doktornőnek az őszinteségéért és a László Kórházban megismert egészt csapatnak. Mert ott tényleg csapatmunka van. Mosolygó színes ruhába öltözött orvosok, nővérek állandó biztatással. És persze a top felszereltséggel, de mindössze az egész országra 7 ágyon.
Felejthetetlen hetek következtek először altatásban, lélegeztetőgépen utána ébren és lassan nagyon lassan egyre erősebben. Minden hajnalban egy jó barátnak hála utaztam Pestre, nappal ültem az ágya szélén, fogtam a kezét este haza és gyorsan főztem, mostam elláttam az itthoniakat nagyjából, éjjel meg szoptattam a 7 hónapos Petrát, aki úgy szorított két kézzel mint aki tudja reggelre megint eltűnök. De vége lett. Április közepére hazajöttünk, a tüdeje egy része ugyan elhalt. Óvtuk, őriztük, jól elkényeztettük :) .
Sok száz ember imájának hála meggyógyult, testileg, lelkileg egészséges. Tegnaptól papíron is.
Hála érte az Úrnak!

Most tudom egészségesnek lenni nem természetes alapállapot, hanem ajándék amit megpróbálok megbecsülni és hálát adni érte...