év végén

Eltelt a karácsony. Kicsit kapkodós lett a vége, de azért jó volt, azt hiszem sikerült együtt lennünk. Sikerült jól indítani, talán nem az ajándékot a középpontba tenni (ami a média által a gyerekeknek tükrözött világ mellett nagyon nehéz).
Tőlünk nem messze van egy néhány régi uradalmi birtok, a nagyházat rendbe hozta egy művész házaspár, a valamikori cselédlakásokban pedig sokan élnek együtt elég nehéz körülmények között. A művész pár igyekszik felkarolni őket, ha kell képviseli őket kijár nekik ezt, azt másrészt fényt, ünnepet csempész a hétköznapjaikba. December elején hallottuk, hogy 24-én lesz az ott lévő kápolnában gyertyagyújtás. Sütöttünk egy doboznyi mézeskalácsot és elvittük. Betlehemest adtak elő, egyszerűen, természetesen. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Legyetek jók, ha tudtok -ba csöppentünk volna... a kápolna a gyerekek és hozzá a patrónusuk...
Jó volt látni az egyszerűséget, jó volt adni mielőtt az ajándékbontogatás megkezdődött...

Mindig sokan voltunk (mi eleve akárhova megyünk ott sokan lesznek:)), jöttünk mentünk az ünnepek alatt. Most egy pár napot meg igyekeztünk együtt lenni, olvasni, pihenni, játszani... rég nem volt ilyen nyugalom...

Néhány óra és lezárjuk az évet. Sűrű év volt, talán az egyik legsűrűbb, mióta Gábort ismerem (már 20 évesek leszünk!). Hálás vagyok, hogy sikerült megmaradni, hogy mindig volt aki bátorított, aki erőt adott betegség, munkahelyelvesztések sorában... hogy adódott, hogy mi adhattunk erőt, bátorítást...

Nem tudjuk mi lesz jövőre és hálás vagyok azért is, hogy nem tudjuk. Egy éve nem bírtam volna el az elmúlt évünket, de elbírtuk mindig azt ami jött. Elég a mának a maga baja és a maga öröme. Tényleg elég.
A holnapot az Úrnak adom, nála van a legjobb kézben!