elrohant a nyár

Az elmúlt egy héten megsütöttem az idei nyár utolsó két tortáját. Szombaton anyósomék aranylakodalmát ünnepeltük, egy kocsikeréknyi tiramisu torta készült, tegnap pedig Laura 11. születésnapja zárta a nyári ünnepeket.

Most már minden a jövő heti tanévkezdésről szól. Kiválogatva, felfrissítve az íróasztalok tartalma, gyakrabban szól a hegedű, zongora (eddig senkit nem érdekelt a nyárra feladott gyakorolni való), Laura most is a tanévnyitós köszöntőversét tanulja...

Persze közben még volt rengeteg közös élmény... Pár napot Agárdon töltöttünk egy baráti házaspárral és négy gyerkőcükkel, akik szerencsére a gyerkőceink barátai és mivel a távolság miatt ritkán találkozunk különösen jó volt együtt lenni. Augusztus elején volt még egy közös táborunk Balatonakalin egyházmegyei családtábor volt. Nagyon jól sikerült. Már rég nem voltunk úgy táborban, hogy semmi közünk nem volt a szervezéshez, lebonyolításhoz. A felnőtteknek jó előadások, beszélgetések a nagyobb gyerkőcöknek indiántábor, a kisebbeknek kreatív foglalkozások voltak, mindenki megtalálta a neki megfelelőt ami nálunk a korkülönbségek miatt már nem kis mutatvány :)

Aztán hazajöttünk és egy nagy hajrá volt (van) még a közben elkezdett szoba kipakolásával, tapétázás, festés (itt tartunk most) és a héten várhatóan a két nagylány átköltözhet a külön szobájukba.

Lassan nekem is sikerült elfogadnom, hogy vége a nyárnak, vége a későn kelésnek, a kényelmes délelőttöknek, a gyerkőcökkel töltött rengeteg közös időknek. Még néhány nap és a nyüzsgő otthonunk reggelente elcsendesedik, kettesben maradunk Petrával. Indul az utolsó közös tanévünk, jövőre már ő is ovis lesz.

Most egyre jobban érzem az idő kincs a kezemben, nem pazarolhatom el. Sok múlik rajta mire futja. Most hiszem, hogy sok rajtam múlik... minden nem fér bele, de minden nem fontos...
egyikük se fog emlékezni arra hányszor söpörtem fel naponta utánuk, mosogattam még késő este (megvan a képességem hogy múzeumot csináljak az otthonunkból és rosszul vagyok ha a szék nincs a helyén...), de arra annál inkább emlékezni fognak hányszor társasoztunk, beszélgettünk egy jót...
Terveim tehát vannak, a közös időt szeretném kihasználni, nem majd, hanem most!

születésnap

Ha nyár akkor nálunk megindul az ünnep szezon. Hat születésnap, 4 névnap csak hetünk közül, de a tágabb családban is sok a nyári.

Petra júni 9-én volt 2 éves, Kinga másnap 13, rá egy hétre Laura névnapja volt, pontosan újabb egy héttel később Gáborka volt 8 éves, utána Petra névnapja, tegnap Anna születésnapja...

ilyenkor cukrász gyakorlatot folytatok egyik torta a másik után :)

Most van egy kiemelt ünnepünk is Gábor szombaton 40 éves lesz.
Törtük a fejünk mit kaphatna, valami személyeset, amikor mesélte, hogy az irodájából hazaköltözött végleg a nyugdíjba vonuló elődje és a családi képeit is leszedték a falról, a valamit ki kell találnia helyette. Hát mi kitaláltunk! Megbeszéltük az ismerős fotóssal és tegnap reggel fényképeszkedtünk, aminek az eredményéből kiválasztottuk a hat befutó képet, egyet-egyet mindegyikünkről, ezt kapja majd apa A4-es méretben színes keretekben.

Íme az eredmény:

Tábor!!!

Hónapok óta készültünk a néhány napra, minden előre kidolgozva, órára lebontva... (legyen mitől eltérni :)).

A pusztavámi táborok története húsz éve indult, akkor jött először innen is (Gábor) táboroztató a móri csapathoz.
A tábor jól sikerült nekünk is, ott ismerkedtünk össze és azóta se bánjuk :)

Rá két évre már a pusztavámi gyerkőcöknek szerveztünk tábort és kisebb kihagyással (a nagyobb gyerkőcöket még nem vittük pár hetesen táborozni, a két kicsit már igen) azóta is táboroztatunk.
Ma már a gyerkőceink is lelkes résztvevői a pár napnak.

A létszám folyamatosan növekszik, idén 72-en voltunk! Szerencsére a segítség is egyre több és profibb.

Az idő is mellénk állt, hosszú szünet után ez volt az első hat nap amikor nem zuhogott az eső.
Jó volt együtt lenni, játszani, beszélgetni a közös értékeinkről, barkácsolni... aztán jó volt hazajönni pihenni (3 napig mosni, na ez azért nem volt olyan pihentető:))
azóta a saját öt gyerkőc sokkal csendesebbnek tűnik, pedig igyekszenek :)

Mire hazajöttünk kitört a kánikula, hogy kibírhatóbb legyen kiraktuk a medencét. Közben pakolunk, megszüntetjük a "mindent félreteszünk" szobát, a két nagynak lesz külön szobája helyette. Úgyhogy most mindent átválogatunk, szanálunk, tovább adunk, amit 14 év alatt sikerült félrerakni.
DE legalább nem unatkozunk!:)

Mama...

Pár napja mécses ég a polcon mellette egy fénykép. Még múlt héten került kezembe a kép, valami mást kerestem... néztem mennyire jól visszadja mamát még aktív korában. Már jó néhány éve ágyhoz kötve volt, megromlott látással mozgásképtelenül. Egyre nehezebben viselte, hol kérve, hol vádolva a Teremtőt vigye magával. Ha beszéltünk is csak imát kért, hogy végre mehessen... érthető volt, itt tehetetlen lett, akik fontosak voltak azok közül már sokan elmentek (két férjét, két fiát temette el fiatalon)...
Aztán hétfőn jött a telefon, kérése teljesült. Ha tudna most biztos mosolyogna, tévedett, nem maradt ki a sorból, csak későbbre volt beírva...
Tudom, hogy jó így mégis nehéz. Megint elszakadt egy gyökér az utolsó szálak közül. Lassan senki sincs aki anyáékról, gyermekkoromról mesélni tudna, néha már úgy tűnik nem is volt valóság, a kézzel fogható, a látható dolgok elfogynak, az emlékek halványulnak...

Ma még ég a mécses, ma még hiszem sohasem feledlek. Benne leszel minden mosolyban, ha tudok magamon nevetni (ezt Tőled tanultam!), benne leszel minden házi süteményben (ebből nálad ettük a legjobbakat)...

Még lobog a láng, még fáj a szívem, de Te menj tovább, engedlek
Isten veled!

Pünkösdhétfő és kedd...

Elmaradt az egyházmegyei találkozó ahova pünkösdhétfőn mentünk volna, így úgy terveztük, hogy azért a tatai tóhoz elmegyünk egy-két órát a gyerkőcökkel. Nincs tőlünk messze, jó játszóterek vannak, körbe lehet görkorizni...

Aztán reggel a nagyok bedobták miért nem megyünk messzebbre pl. a már többször tervezett medvefarmra Veresegyházára...
Görkori maradt, helyette szendvicshegyek és elmentünk mackónézőbe.
Megérte a két órás út, nagyon jópofák voltak. Főzőkanállal lehetett mézet eteni velük (már amelyik hajlandó volt elfogadni). Medvék, farkasok, szarvas és gólyák is voltak. Nagy területen úgyhogy jót sétáltunk. Mivel ez Gödöllő mellett van, gondoltuk ha már itt vagyunk a kastélyt sem hagyjuk ki. A csajok örömére gyönyörködhettek Sissi bútoraiban, ruháiban... szerencsére itt ott fegyverek is voltak így Gáborka is talált látnivalót. Itt is sétáltunk a kastélyparkban.
Visszafelé megálltunk Budán a kapucinusok templománál ahol volt még egy óránk az esti miséig, tehát cukrázdát keresve felgyalogoltunk a Halászbástyához... de megérte a fagyi finom volt.

Este senkinek nem kellett altató, sőt a ma reggel is nehezen indult.
Oviból hazafelé aztán megkaptuk az ébresztőt... Gyönyörű napsütésben vittük el Annát, pólóban még Petra is, aztán alighogy visszaindultunk leszakadt az ég, egy darab száraz ruha nem maradt rajtunk...
Petra alig tudott még a lakásban is megnyugodni, ilyen "élményben" még nem volt része, de köszönjük végre felébredtünk... :)

festünk, írunk...

Gondoltam írok pár sort, a csapat többi tagja szintén alkot, csak az nem az én műfajom...

Gábor&Gábor nekiláttak ma egy falapra pajzsot tervezni. Most a teraszon zajlik a címerfestés. Közben a csajok Annának királylányt festenek.

Persze Petra sem maradhat ki ebből, amikor az előbb felajánlottam, hogy menjünk aludni majdnem rosszul lett. Nosza elő a vízfesték, ilyet még nem látott.
Néhány mozdulat után úgy mossa, festékezi az ecsetet, mintha hetek óta ezzel dolgozna. Anna betársult mellé. Nagyon aranyosak és persze koszosak, de mindent a művészetért!

Szeretek rajzolni, mégis lehagynak a gyerkőceim, bőven volt honnan örökölni Gábor gyönyörűen rajzol, fest, az öccse farag, akárcsak anno a nagypapa. Apu réz-domborképeket késztett, anyu is jól rajzolt...
Én meg fotózom őket (igyekszem felrakni a képeket is majd :)) és írok róluk. Inkább maradok a mondatok csavarásánál, abban amúgy is volt most hol gyakorolni. Kész a diplomamunkám! Holnap viszem köttetni, aláíratni és leadom!!!

Fitten???

Ma nehezen indult a hét. A hétfő egy kicsit mindig darabos, mindenki keres valamit... a párom már hajnalban a munkahelyi kulcsait (mert a nadrágját kimostam, de ki emlékszik hova pakoltam ki a tartalmát...), a gyerkőcök egy-egy iskolai cuccot, vagy bepótolnak egy jaj most jutott eszembe feladatot... meg amúgy is nehéz felkelni és elhinni, hogy MUSZÁJ! Ja és a kisfiamnak szolfézse is van, ami meg egyszerűen borzasztóvá teszi már reggel a napot!

Ma még fáradt is volt mindenki, a tegnap nagyon sűrű volt... Már tíz előtt elindultunk itthonról, kicsinosítva (ami ugye több órát vett igénybe ennyi csajnak :)) a hitanosaim bérmálkoztak, utána ebéd anyósomnál, anyák napi műsor Annának a Művházban, dédi itt és Móron, temetők...
Este hat után értünk haza.

Szóval ilyen előzmények után fújtam egyet oviból hazafelé sétálva Petrával néhány perccel 9 előtt, hogy letudtuk, túléltük a hétfő reggelt, indulhat a hét, amikor megláttam a sulinál a szülőket. Rögtön eszembe jutott, ami reggel nem, a kisfiaméknál az elsőben nyílt nap van!!!
9:05 kor kezdődik a következő óra addig még volt kemény 7 percem.
Futás haza a babakocsival, anyósomék tudtam, hogy a kertben vannak, kikaptam Petrát a kocsiból felrohantam vele a kertbe, otthagytam néhány elhadart mondat kíséretében, aztán futás a suliig.
Mire becsengettek ott ültem a teremben, igaz nem kaptam levegőt... :)
Reggelizni ugyan nem volt időm, de kifutottam magam...

11-kor irányhaza, Petra le a kertből, gyors közös főzés, altatás, tudtam Laura 12-re jön haza mert a fél egyes busszal matekversenyre megy...

és ez még csak a nap első fele...
és még néha kérdezik, hogy mit csinálok, hogy öt gyerek után is "jól nézek ki"?
Jelentem élem az életem!!!

DE SZÍVESEN!