Ma nehezen indult a hét. A hétfő egy kicsit mindig darabos, mindenki keres valamit... a párom már hajnalban a munkahelyi kulcsait (mert a nadrágját kimostam, de ki emlékszik hova pakoltam ki a tartalmát...), a gyerkőcök egy-egy iskolai cuccot, vagy bepótolnak egy jaj most jutott eszembe feladatot... meg amúgy is nehéz felkelni és elhinni, hogy MUSZÁJ! Ja és a kisfiamnak szolfézse is van, ami meg egyszerűen borzasztóvá teszi már reggel a napot!
Ma még fáradt is volt mindenki, a tegnap nagyon sűrű volt... Már tíz előtt elindultunk itthonról, kicsinosítva (ami ugye több órát vett igénybe ennyi csajnak :)) a hitanosaim bérmálkoztak, utána ebéd anyósomnál, anyák napi műsor Annának a Művházban, dédi itt és Móron, temetők...
Este hat után értünk haza.
Szóval ilyen előzmények után fújtam egyet oviból hazafelé sétálva Petrával néhány perccel 9 előtt, hogy letudtuk, túléltük a hétfő reggelt, indulhat a hét, amikor megláttam a sulinál a szülőket. Rögtön eszembe jutott, ami reggel nem, a kisfiaméknál az elsőben nyílt nap van!!!
9:05 kor kezdődik a következő óra addig még volt kemény 7 percem.
Futás haza a babakocsival, anyósomék tudtam, hogy a kertben vannak, kikaptam Petrát a kocsiból felrohantam vele a kertbe, otthagytam néhány elhadart mondat kíséretében, aztán futás a suliig.
Mire becsengettek ott ültem a teremben, igaz nem kaptam levegőt... :)
Reggelizni ugyan nem volt időm, de kifutottam magam...
11-kor irányhaza, Petra le a kertből, gyors közös főzés, altatás, tudtam Laura 12-re jön haza mert a fél egyes busszal matekversenyre megy...
és ez még csak a nap első fele...
és még néha kérdezik, hogy mit csinálok, hogy öt gyerek után is "jól nézek ki"?
Jelentem élem az életem!!!
DE SZÍVESEN!
2010. május 3., hétfő
2010. április 28., szerda
Újra itt...
hát nem mondhatom, hogy élő és naprakész lenne a blogom...
az elmúlt hetekben a szakdolgozatom írtam helyette (most is azért ültem géphez), de már csak finomítgatok, megengedhetek magamnak ennyi kilengést...
A legfontosabb családi eseményünk, hogy élvezzük a tavaszt!
A gyerkőcökkel közös nagy lendülettel vágtunk neki a konyhakert nevű akciónak. Eddig vagy éppen mászó tipegő gyermekem volt mindig, vagy hatalmas pocakom, mivel mindenki nyári...a meredek kert pedig nem jó terep, inkább hagytam anyósomékat hadd járjanak fel veszekedni a kertebe... most nincs már hátráltató "körülmény" nem is tervezünk a továbbiakban, visszavettük hát az uralmat a kert felett.
Még a nagylányunk is méltóztatott feljönni velünk és a természet is mellénk állt, az ő sora a legszebb, tehát utólag a lelkesedés is megérkezett :)
Közben elmúltam 35 éves, de nem érzem magam sem öregebbnek, sem bölcsebbnek...
Kamaszként a harmincas bérma-keresztszüleimet már öregnek láttam, anyuékról nem is beszélve...
Gondolom rajtam is csak a gyerekeim látják a korom (na nem a bölcsesség növekedésére gondolok, azt biztos nem is próbálják felfedezni...)
Nagyon aranyosak voltak a nagyoktól külön külön kaptam egy kis meglepetést.
Magamról ennyi, hangolok a szakdolgozatra. Nagyon jó témám van a vállalati kultúrát vizsgálom. Azt próbálom bebizonyítani, hogy egy jó vállalati kultúrával rendelkező cég (ahol törődnek a munkavállalóval, vevővel, a környezetükkel...) könnyebben vészeli át a válságot hiszen nehéz időben is megmarad a bizalom, a közös értékekhez való ragaszkodás... tehát gazdaságilag mérhető előnyökhöz jut. Ezt először az elméleteken keresztül vezetem le, majd egy konkrét cég elemzésével.
Ez olyan téma ami kicsiben a hétköznapokban is működik. Amit békeidőben felépítünk családi baráti szálakat azok megtartanak nehéz helyzetben is.
De a kamaszkorra is igaz, ha kicsi korban megtanulja a gyerkőc, hogy bízhat bennünk, fontos a véleménye... stb. a kamasz "válság" idején is lesz mibe kapaszkodni...
szóval ilyesmiken elmélkedem mostanában...
az elmúlt hetekben a szakdolgozatom írtam helyette (most is azért ültem géphez), de már csak finomítgatok, megengedhetek magamnak ennyi kilengést...
A legfontosabb családi eseményünk, hogy élvezzük a tavaszt!
A gyerkőcökkel közös nagy lendülettel vágtunk neki a konyhakert nevű akciónak. Eddig vagy éppen mászó tipegő gyermekem volt mindig, vagy hatalmas pocakom, mivel mindenki nyári...a meredek kert pedig nem jó terep, inkább hagytam anyósomékat hadd járjanak fel veszekedni a kertebe... most nincs már hátráltató "körülmény" nem is tervezünk a továbbiakban, visszavettük hát az uralmat a kert felett.
Még a nagylányunk is méltóztatott feljönni velünk és a természet is mellénk állt, az ő sora a legszebb, tehát utólag a lelkesedés is megérkezett :)
Közben elmúltam 35 éves, de nem érzem magam sem öregebbnek, sem bölcsebbnek...
Kamaszként a harmincas bérma-keresztszüleimet már öregnek láttam, anyuékról nem is beszélve...
Gondolom rajtam is csak a gyerekeim látják a korom (na nem a bölcsesség növekedésére gondolok, azt biztos nem is próbálják felfedezni...)
Nagyon aranyosak voltak a nagyoktól külön külön kaptam egy kis meglepetést.
Magamról ennyi, hangolok a szakdolgozatra. Nagyon jó témám van a vállalati kultúrát vizsgálom. Azt próbálom bebizonyítani, hogy egy jó vállalati kultúrával rendelkező cég (ahol törődnek a munkavállalóval, vevővel, a környezetükkel...) könnyebben vészeli át a válságot hiszen nehéz időben is megmarad a bizalom, a közös értékekhez való ragaszkodás... tehát gazdaságilag mérhető előnyökhöz jut. Ezt először az elméleteken keresztül vezetem le, majd egy konkrét cég elemzésével.
Ez olyan téma ami kicsiben a hétköznapokban is működik. Amit békeidőben felépítünk családi baráti szálakat azok megtartanak nehéz helyzetben is.
De a kamaszkorra is igaz, ha kicsi korban megtanulja a gyerkőc, hogy bízhat bennünk, fontos a véleménye... stb. a kamasz "válság" idején is lesz mibe kapaszkodni...
szóval ilyesmiken elmélkedem mostanában...
2010. február 12., péntek
a húgom küldte, aki rávett a blog írásra és ösztönöz, ha régen nem írtam...a szabálya...
1. Meg kell köszönni a díjat annak aki gondolt rám és küldte.
Köszi JUDUS!
2. A logót ki kell tenni a blogomba
íme...
3. Be kell linkelni azt akitől kaptam
http://kiss-csalad.blogspot.com/2010/02/dij.html
4. Írni kell magamról 7 dolgot
ez nehéz ügy...
1. 20 éve boldog vagyok a párom mellett ebből 14 éve házasként
2. ez nem megy magától dolgozunk érte és mások családjáért is lásd. www.csaladszolgalat.hu
3. 5 gyönyörű gyerkőcünk van 13 Kinga, 11 Laura, 8 Gábor, 5 Anna, 2 Petra...
4. szeretek velük itthon lenni
5. inkább írok de beszélni is szeretek csak ember legyen aki követni tud...
6. szeretem ha elismernek
7. néha (de tényleg csak néha:)) nehéz engem elviselni...
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blogtársamnak
ez még nehezebb nem olvasok blogokat Juditén kívül, de az övét szívesen, így legalább tudom mi van velük...
6. Be kell linkelnem őket
így nincs mit az övé a 3-as pontban
7. Megjegyzést kell hagynom náluk hogy tudjanak a díjazásról
megtörtént...
jött hozzá 8 kérdés is...
1. Mit tennék, ha nyernék a lottón? - egy részét befektetném talán ingatlanba a többit elosztanám
2. Rossz szokás - türelmetlen vagyok
3. Koffein - ritkán tejeskávé
4. Színem - a zöld, de az utóbbi időben egyre jobban szeretem az ősz színeit.... csak nem öregszem?
5. Mi van most rajtam? - zöld! nadrág fekete felső
6. Háziállat - egy kutya, két macs
7. 10 év múlva hol látom magam? - a szépen őszülő párom mellett és népes családommal
8. Legutóbbi jó élmény - Papa szülinapjára készülés és látni az örömét
na megvan!
2010. február 11., csütörtök
Nagybetüs Ünnep és farsang...
A múlt hétvégén belehúztunk a "bulizásba"...
Nevelőapukánk betöltötte a 60-at. Már jó ideje tervezgettünk, aztán abban maradtunk a lényeg a meglepetés. Azt hiszem ezt sikerült teljesíteni.
Nem számított húgomékra, aztán nem számított a közös ebédre, a végén a tortára...
Jó volt együtt lenni. Sajnos rohannunk kellett tovább, az iskolai farsangot áttették erre a délutánra.
Kisebb rohanás után oda is beestünk. Aranyosak voltak a gyerkőcök (persze főleg az enyémek...).
Kinga már az osztállyal öltözött a lányok focisták a fiúk pom-pom lányok voltak:)
Gábor Ludas Matyi lett és Lauránk hozzá a szőke liba...
Laura ötlete volt a közös jelmez aki mióta sulis mindig elhozta az első díjat: elsőben boszorkány, másodikban félig ördög félig angyal, tavaly doktor szöszi volt... idén nem volt zsűrizés, de sikerük volt.
Aztán volt még miért büszkének lennünk: a suliban minden diák (kb 180-an vannak) szavazhatott még az előző héten egy-egy alsós és felsős lányra és fiúra, akit a leghelyesebbnek tartanak. Alsóban Gáborkánk nyert! A tanárnéni akinek a férje az összesítést csinálta mesélte, hogy rengeteg szavazatot kapott, a párja kérdezte is más fiú nem is jár az alsóba? :)
Szóval büszkén jelentem az iskola leghelyesebb kisfiának anyukája vagyok!
A képeket még fel át kell töltenem a gépre, de teszek fel azt is bizonyítékul:)
Nevelőapukánk betöltötte a 60-at. Már jó ideje tervezgettünk, aztán abban maradtunk a lényeg a meglepetés. Azt hiszem ezt sikerült teljesíteni.
Nem számított húgomékra, aztán nem számított a közös ebédre, a végén a tortára...
Jó volt együtt lenni. Sajnos rohannunk kellett tovább, az iskolai farsangot áttették erre a délutánra.
Kisebb rohanás után oda is beestünk. Aranyosak voltak a gyerkőcök (persze főleg az enyémek...).
Kinga már az osztállyal öltözött a lányok focisták a fiúk pom-pom lányok voltak:)
Gábor Ludas Matyi lett és Lauránk hozzá a szőke liba...
Laura ötlete volt a közös jelmez aki mióta sulis mindig elhozta az első díjat: elsőben boszorkány, másodikban félig ördög félig angyal, tavaly doktor szöszi volt... idén nem volt zsűrizés, de sikerük volt.
Aztán volt még miért büszkének lennünk: a suliban minden diák (kb 180-an vannak) szavazhatott még az előző héten egy-egy alsós és felsős lányra és fiúra, akit a leghelyesebbnek tartanak. Alsóban Gáborkánk nyert! A tanárnéni akinek a férje az összesítést csinálta mesélte, hogy rengeteg szavazatot kapott, a párja kérdezte is más fiú nem is jár az alsóba? :)
Szóval büszkén jelentem az iskola leghelyesebb kisfiának anyukája vagyok!
A képeket még fel át kell töltenem a gépre, de teszek fel azt is bizonyítékul:)
2010. január 29., péntek
A viskó
Néhány hete hallottam egy könyvről, a barátaink közül többen is olvasták és nagyon enyhe kifejezés, hogy nagy dolognak, megrendítőnek és sok mindent újraértékelőnek titulálták.
Egy kicsit túlzásnak képzelve, de a kíváncsiságomnak engedelmeskedve rákerestem az interneten.
Ahol olvastam róla minden leírás szintén arról szólt mennyire érintette meg az olvasót, változtatta meg a hitét, az istenképét...
most már tényleg kíváncsi lettem, megrendeltem a könyvet és elolvastam. Néhány órája fejeztem be, de úgy gondolom mindazt ami kaptam soha sem fogom elfelejteni. A régen hordozott feldolgozatlan gyászom és vádjaim foszlottak semmivé egy regény olvasása közben. Ezt egyszerűen nem tudom átadni, még mindig sírhatnékom van, mégis olyan béke van bennem.
Nem tudom átadni, nem ezért írom le csak biztatásul: Ezt mindenkinek el kellene olvasni!
néhány sor a tartalmából...
Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog egy sebzett szív számára.
Mackenzie Allen Philips legfiatalabb lányát - Missyt - a családi nyaralás közben brutálisan meggyilkolják. Véres ruháit az oregoni vadon mélyén egy rozoga épületben (A Viskóban) találják meg. Négy évvel később - mély, gyötrő szomorúság közepette -, Mack (az apa) egy rejtelmesen és fájdalmasan gyanús levelet talál a levelesládájában - látszólag Istentől! Arra kéri őt, hogy térjen vissza a viskóhoz egy hétvégére. Viaskodva önmagával és saját józan eszével, egy téli délutánon mégis útra kel. Oda tér vissza, ahol a legsötétebb rémálom kezdődött el négy évvel azelőtt... Amit ott talál, örökre megváltoztatja az életét!...
a kiadó:
www.immanuel.hu
Szeretném ha minél többen megismernék a környezetemben is. A nagymamám aki már jó ideje ágyhoz kötött és olvasni sem tud a szeme miatt lejátszót kapott a nagynénéméktől, hogy hangoskönyveket hallgathasson legalább. Már tudom mit ajándékozok neki a névnapjára: felolvasom a könyvet ha bírom. Hátha megbékél az Istennel akitől még számon kéri fiatalon meghalt fiait és azt, hogy őt meg miért felejti itt. Talán ezért, hogy még segíthessünk megbékélni... nekem segített
Kívánok egy hasonlóan megrázó találkozást...
Egy kicsit túlzásnak képzelve, de a kíváncsiságomnak engedelmeskedve rákerestem az interneten.
Ahol olvastam róla minden leírás szintén arról szólt mennyire érintette meg az olvasót, változtatta meg a hitét, az istenképét...
most már tényleg kíváncsi lettem, megrendeltem a könyvet és elolvastam. Néhány órája fejeztem be, de úgy gondolom mindazt ami kaptam soha sem fogom elfelejteni. A régen hordozott feldolgozatlan gyászom és vádjaim foszlottak semmivé egy regény olvasása közben. Ezt egyszerűen nem tudom átadni, még mindig sírhatnékom van, mégis olyan béke van bennem.
Nem tudom átadni, nem ezért írom le csak biztatásul: Ezt mindenkinek el kellene olvasni!
néhány sor a tartalmából...
Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog egy sebzett szív számára.
Mackenzie Allen Philips legfiatalabb lányát - Missyt - a családi nyaralás közben brutálisan meggyilkolják. Véres ruháit az oregoni vadon mélyén egy rozoga épületben (A Viskóban) találják meg. Négy évvel később - mély, gyötrő szomorúság közepette -, Mack (az apa) egy rejtelmesen és fájdalmasan gyanús levelet talál a levelesládájában - látszólag Istentől! Arra kéri őt, hogy térjen vissza a viskóhoz egy hétvégére. Viaskodva önmagával és saját józan eszével, egy téli délutánon mégis útra kel. Oda tér vissza, ahol a legsötétebb rémálom kezdődött el négy évvel azelőtt... Amit ott talál, örökre megváltoztatja az életét!...
a kiadó:
www.immanuel.hu
Szeretném ha minél többen megismernék a környezetemben is. A nagymamám aki már jó ideje ágyhoz kötött és olvasni sem tud a szeme miatt lejátszót kapott a nagynénéméktől, hogy hangoskönyveket hallgathasson legalább. Már tudom mit ajándékozok neki a névnapjára: felolvasom a könyvet ha bírom. Hátha megbékél az Istennel akitől még számon kéri fiatalon meghalt fiait és azt, hogy őt meg miért felejti itt. Talán ezért, hogy még segíthessünk megbékélni... nekem segített
Kívánok egy hasonlóan megrázó találkozást...
2010. január 25., hétfő
értékelve...
Gyerkőceim pénteken hazahozták az értékelésüket és egyben az enyémet, hiszen szeptember óta (és az elmúlt években hasonlóan) ők a délutáni programom. Hol az egyik, hol a másik mellé ülök, segítek, bíztatok, kérdezek ki. Mióta hárommal tanulok ez téynleg egész délutános elfoglaltság.
Szerencsére értékelve lett a közös munkánk.
Nagyon szép bizonyítványokat hoztak haza. Fontosnak tartom, hogy tanuljanak, hogy ez ne lehessen akadály terveik megvalósításában. Másrészt most könnyebb kitartást, küzdeni akarást tanulni, mint később a nagybetűs Életben.
Lassan bele is jövök mit, hogyan érdemes. Bár szerencsére nagyon mások, vannak közös problémák (olvasás és helyesírás... ezek a szüleikkel is közösek esélyük sem volt "jó" alapokra) és közös adottságok (vonzalom a művészetekhez... rajz, zene, hangszer (zongora és hegedű) tánc...).
Ami mindegyikre működik a biztatás.
Azt is megdicsérem amiben még csak az igyekezetet látom segítem előre látni az eredményt. A gyerek az lesz aminek látjuk, láttatjuk. Megdicsérem másoknak is a hozzáállásukat, főleg apukájuknak úgy mesélem, hogy hallják.
Már nem görcsölök, hogy elmegy az egész délután, hogy semmi másra nincs időm..., hogy halomban a mosogatnivaló... a délután az övék. Ez a közös dolgunk, ez a közös befektetésünk. És hiszem, hogy megtérül.
egy kicsi máris megtérült... értékelve lettünk!!!
Szerencsére értékelve lett a közös munkánk.
Nagyon szép bizonyítványokat hoztak haza. Fontosnak tartom, hogy tanuljanak, hogy ez ne lehessen akadály terveik megvalósításában. Másrészt most könnyebb kitartást, küzdeni akarást tanulni, mint később a nagybetűs Életben.
Lassan bele is jövök mit, hogyan érdemes. Bár szerencsére nagyon mások, vannak közös problémák (olvasás és helyesírás... ezek a szüleikkel is közösek esélyük sem volt "jó" alapokra) és közös adottságok (vonzalom a művészetekhez... rajz, zene, hangszer (zongora és hegedű) tánc...).
Ami mindegyikre működik a biztatás.
Azt is megdicsérem amiben még csak az igyekezetet látom segítem előre látni az eredményt. A gyerek az lesz aminek látjuk, láttatjuk. Megdicsérem másoknak is a hozzáállásukat, főleg apukájuknak úgy mesélem, hogy hallják.
Már nem görcsölök, hogy elmegy az egész délután, hogy semmi másra nincs időm..., hogy halomban a mosogatnivaló... a délután az övék. Ez a közös dolgunk, ez a közös befektetésünk. És hiszem, hogy megtérül.
egy kicsi máris megtérült... értékelve lettünk!!!
2010. január 15., péntek
karácsonytalanítás
Tegnap este a gyerekekkel leszedtük a karácsonyfát. Már napok óta akartam, de a félév vége előtti hajrá igencsak igénybe vette az idejüket meg engem is mint "felkészítőt". Ehhez jön még, hogy Petra egy ideje éjjel nem alszik sok mindent, későn fekszik 2-3 óránként fent van... szóval itt az év eleje tele kellene lenni elhatározással és tettvággyal, ehelyett bennem csak fáradtság van. Tettvágy legkevésbé, elhatározás is csak annyi ha egyszer újra megtehetem akkorát alszok...
Szóval tegnap este végre leszedtük. Tovább nem jutottunk, látszott, hogy tüskéstől már nem hagyja el a szobát... egészben kivinni esélytelen volt, így hát reggel egy életlen metszőollóval majd ezt megunva egy kisfűrésszel ágakra bontottam. Kicsit nehezen ment, közben jött sógorom aki felvilágosított amivel vágom az fémfűrész, nem a legjobb a fenyőhöz :)
Aztán az egészet benyomtam a cserépkályhába és végre éreztem a karácson igazi melegét...
Egy kicsit tényleg az az érzésem volt miután mindent szekrénybe téve visszakerültek a cuccok a helyére, hogy túlvagyunk a karácsonyon... hurrá jól megszokott hétköznapok!!!
Csak aludni kellene egyet már, akkor inkább hurrá holnap hétvége :)
Szóval tegnap este végre leszedtük. Tovább nem jutottunk, látszott, hogy tüskéstől már nem hagyja el a szobát... egészben kivinni esélytelen volt, így hát reggel egy életlen metszőollóval majd ezt megunva egy kisfűrésszel ágakra bontottam. Kicsit nehezen ment, közben jött sógorom aki felvilágosított amivel vágom az fémfűrész, nem a legjobb a fenyőhöz :)
Aztán az egészet benyomtam a cserépkályhába és végre éreztem a karácson igazi melegét...
Egy kicsit tényleg az az érzésem volt miután mindent szekrénybe téve visszakerültek a cuccok a helyére, hogy túlvagyunk a karácsonyon... hurrá jól megszokott hétköznapok!!!
Csak aludni kellene egyet már, akkor inkább hurrá holnap hétvége :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
