a húgom küldte, aki rávett a blog írásra és ösztönöz, ha régen nem írtam...

a szabálya...

1. Meg kell köszönni a díjat annak aki gondolt rám és küldte.
Köszi JUDUS!
2. A logót ki kell tenni a blogomba
íme...
3. Be kell linkelni azt akitől kaptam
http://kiss-csalad.blogspot.com/2010/02/dij.html

4. Írni kell magamról 7 dolgot
ez nehéz ügy...
1. 20 éve boldog vagyok a párom mellett ebből 14 éve házasként
2. ez nem megy magától dolgozunk érte és mások családjáért is lásd. www.csaladszolgalat.hu
3. 5 gyönyörű gyerkőcünk van 13 Kinga, 11 Laura, 8 Gábor, 5 Anna, 2 Petra...
4. szeretek velük itthon lenni
5. inkább írok de beszélni is szeretek csak ember legyen aki követni tud...
6. szeretem ha elismernek
7. néha (de tényleg csak néha:)) nehéz engem elviselni...

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blogtársamnak
ez még nehezebb nem olvasok blogokat Juditén kívül, de az övét szívesen, így legalább tudom mi van velük...
6. Be kell linkelnem őket
így nincs mit az övé a 3-as pontban
7. Megjegyzést kell hagynom náluk hogy tudjanak a díjazásról
megtörtént...
jött hozzá 8 kérdés is...

1. Mit tennék, ha nyernék a lottón? - egy részét befektetném talán ingatlanba a többit elosztanám
2. Rossz szokás - türelmetlen vagyok
3. Koffein - ritkán tejeskávé
4. Színem - a zöld, de az utóbbi időben egyre jobban szeretem az ősz színeit.... csak nem öregszem?
5. Mi van most rajtam? - zöld! nadrág fekete felső
6. Háziállat - egy kutya, két macs
7. 10 év múlva hol látom magam? - a szépen őszülő párom mellett és népes családommal
8. Legutóbbi jó élmény - Papa szülinapjára készülés és látni az örömét

na megvan!

Nagybetüs Ünnep és farsang...

A múlt hétvégén belehúztunk a "bulizásba"...
Nevelőapukánk betöltötte a 60-at. Már jó ideje tervezgettünk, aztán abban maradtunk a lényeg a meglepetés. Azt hiszem ezt sikerült teljesíteni.
Nem számított húgomékra, aztán nem számított a közös ebédre, a végén a tortára...
Jó volt együtt lenni. Sajnos rohannunk kellett tovább, az iskolai farsangot áttették erre a délutánra.
Kisebb rohanás után oda is beestünk. Aranyosak voltak a gyerkőcök (persze főleg az enyémek...).
Kinga már az osztállyal öltözött a lányok focisták a fiúk pom-pom lányok voltak:)
Gábor Ludas Matyi lett és Lauránk hozzá a szőke liba...
Laura ötlete volt a közös jelmez aki mióta sulis mindig elhozta az első díjat: elsőben boszorkány, másodikban félig ördög félig angyal, tavaly doktor szöszi volt... idén nem volt zsűrizés, de sikerük volt.

Aztán volt még miért büszkének lennünk: a suliban minden diák (kb 180-an vannak) szavazhatott még az előző héten egy-egy alsós és felsős lányra és fiúra, akit a leghelyesebbnek tartanak. Alsóban Gáborkánk nyert! A tanárnéni akinek a férje az összesítést csinálta mesélte, hogy rengeteg szavazatot kapott, a párja kérdezte is más fiú nem is jár az alsóba? :)
Szóval büszkén jelentem az iskola leghelyesebb kisfiának anyukája vagyok!

A képeket még fel át kell töltenem a gépre, de teszek fel azt is bizonyítékul:)

A viskó

Néhány hete hallottam egy könyvről, a barátaink közül többen is olvasták és nagyon enyhe kifejezés, hogy nagy dolognak, megrendítőnek és sok mindent újraértékelőnek titulálták.

Egy kicsit túlzásnak képzelve, de a kíváncsiságomnak engedelmeskedve rákerestem az interneten.
Ahol olvastam róla minden leírás szintén arról szólt mennyire érintette meg az olvasót, változtatta meg a hitét, az istenképét...

most már tényleg kíváncsi lettem, megrendeltem a könyvet és elolvastam. Néhány órája fejeztem be, de úgy gondolom mindazt ami kaptam soha sem fogom elfelejteni. A régen hordozott feldolgozatlan gyászom és vádjaim foszlottak semmivé egy regény olvasása közben. Ezt egyszerűen nem tudom átadni, még mindig sírhatnékom van, mégis olyan béke van bennem.
Nem tudom átadni, nem ezért írom le csak biztatásul: Ezt mindenkinek el kellene olvasni!

néhány sor a tartalmából...

Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog egy sebzett szív számára.
Mackenzie Allen Philips legfiatalabb lányát - Missyt - a családi nyaralás közben brutálisan meggyilkolják. Véres ruháit az oregoni vadon mélyén egy rozoga épületben (A Viskóban) találják meg. Négy évvel később - mély, gyötrő szomorúság közepette -, Mack (az apa) egy rejtelmesen és fájdalmasan gyanús levelet talál a levelesládájában - látszólag Istentől! Arra kéri őt, hogy térjen vissza a viskóhoz egy hétvégére. Viaskodva önmagával és saját józan eszével, egy téli délutánon mégis útra kel. Oda tér vissza, ahol a legsötétebb rémálom kezdődött el négy évvel azelőtt... Amit ott talál, örökre megváltoztatja az életét!...

a kiadó:
www.immanuel.hu

Szeretném ha minél többen megismernék a környezetemben is. A nagymamám aki már jó ideje ágyhoz kötött és olvasni sem tud a szeme miatt lejátszót kapott a nagynénéméktől, hogy hangoskönyveket hallgathasson legalább. Már tudom mit ajándékozok neki a névnapjára: felolvasom a könyvet ha bírom. Hátha megbékél az Istennel akitől még számon kéri fiatalon meghalt fiait és azt, hogy őt meg miért felejti itt. Talán ezért, hogy még segíthessünk megbékélni... nekem segített

Kívánok egy hasonlóan megrázó találkozást...

értékelve...

Gyerkőceim pénteken hazahozták az értékelésüket és egyben az enyémet, hiszen szeptember óta (és az elmúlt években hasonlóan) ők a délutáni programom. Hol az egyik, hol a másik mellé ülök, segítek, bíztatok, kérdezek ki. Mióta hárommal tanulok ez téynleg egész délutános elfoglaltság.
Szerencsére értékelve lett a közös munkánk.
Nagyon szép bizonyítványokat hoztak haza. Fontosnak tartom, hogy tanuljanak, hogy ez ne lehessen akadály terveik megvalósításában. Másrészt most könnyebb kitartást, küzdeni akarást tanulni, mint később a nagybetűs Életben.
Lassan bele is jövök mit, hogyan érdemes. Bár szerencsére nagyon mások, vannak közös problémák (olvasás és helyesírás... ezek a szüleikkel is közösek esélyük sem volt "jó" alapokra) és közös adottságok (vonzalom a művészetekhez... rajz, zene, hangszer (zongora és hegedű) tánc...).
Ami mindegyikre működik a biztatás.
Azt is megdicsérem amiben még csak az igyekezetet látom segítem előre látni az eredményt. A gyerek az lesz aminek látjuk, láttatjuk. Megdicsérem másoknak is a hozzáállásukat, főleg apukájuknak úgy mesélem, hogy hallják.

Már nem görcsölök, hogy elmegy az egész délután, hogy semmi másra nincs időm..., hogy halomban a mosogatnivaló... a délután az övék. Ez a közös dolgunk, ez a közös befektetésünk. És hiszem, hogy megtérül.

egy kicsi máris megtérült... értékelve lettünk!!!

karácsonytalanítás

Tegnap este a gyerekekkel leszedtük a karácsonyfát. Már napok óta akartam, de a félév vége előtti hajrá igencsak igénybe vette az idejüket meg engem is mint "felkészítőt". Ehhez jön még, hogy Petra egy ideje éjjel nem alszik sok mindent, későn fekszik 2-3 óránként fent van... szóval itt az év eleje tele kellene lenni elhatározással és tettvággyal, ehelyett bennem csak fáradtság van. Tettvágy legkevésbé, elhatározás is csak annyi ha egyszer újra megtehetem akkorát alszok...

Szóval tegnap este végre leszedtük. Tovább nem jutottunk, látszott, hogy tüskéstől már nem hagyja el a szobát... egészben kivinni esélytelen volt, így hát reggel egy életlen metszőollóval majd ezt megunva egy kisfűrésszel ágakra bontottam. Kicsit nehezen ment, közben jött sógorom aki felvilágosított amivel vágom az fémfűrész, nem a legjobb a fenyőhöz :)
Aztán az egészet benyomtam a cserépkályhába és végre éreztem a karácson igazi melegét...
Egy kicsit tényleg az az érzésem volt miután mindent szekrénybe téve visszakerültek a cuccok a helyére, hogy túlvagyunk a karácsonyon... hurrá jól megszokott hétköznapok!!!
Csak aludni kellene egyet már, akkor inkább hurrá holnap hétvége :)

év végén

Eltelt a karácsony. Kicsit kapkodós lett a vége, de azért jó volt, azt hiszem sikerült együtt lennünk. Sikerült jól indítani, talán nem az ajándékot a középpontba tenni (ami a média által a gyerekeknek tükrözött világ mellett nagyon nehéz).
Tőlünk nem messze van egy néhány régi uradalmi birtok, a nagyházat rendbe hozta egy művész házaspár, a valamikori cselédlakásokban pedig sokan élnek együtt elég nehéz körülmények között. A művész pár igyekszik felkarolni őket, ha kell képviseli őket kijár nekik ezt, azt másrészt fényt, ünnepet csempész a hétköznapjaikba. December elején hallottuk, hogy 24-én lesz az ott lévő kápolnában gyertyagyújtás. Sütöttünk egy doboznyi mézeskalácsot és elvittük. Betlehemest adtak elő, egyszerűen, természetesen. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Legyetek jók, ha tudtok -ba csöppentünk volna... a kápolna a gyerekek és hozzá a patrónusuk...
Jó volt látni az egyszerűséget, jó volt adni mielőtt az ajándékbontogatás megkezdődött...

Mindig sokan voltunk (mi eleve akárhova megyünk ott sokan lesznek:)), jöttünk mentünk az ünnepek alatt. Most egy pár napot meg igyekeztünk együtt lenni, olvasni, pihenni, játszani... rég nem volt ilyen nyugalom...

Néhány óra és lezárjuk az évet. Sűrű év volt, talán az egyik legsűrűbb, mióta Gábort ismerem (már 20 évesek leszünk!). Hálás vagyok, hogy sikerült megmaradni, hogy mindig volt aki bátorított, aki erőt adott betegség, munkahelyelvesztések sorában... hogy adódott, hogy mi adhattunk erőt, bátorítást...

Nem tudjuk mi lesz jövőre és hálás vagyok azért is, hogy nem tudjuk. Egy éve nem bírtam volna el az elmúlt évünket, de elbírtuk mindig azt ami jött. Elég a mának a maga baja és a maga öröme. Tényleg elég.
A holnapot az Úrnak adom, nála van a legjobb kézben!

advent

Hihetetlen, hogy néhány hét múlva karácsony. Persze az üzletek már novemberben is karácsonyoztak, de azt nagyon nem csipem, a fogyasztói szemlélet szerintem minden készülődést tönkretesz. Éppen ezért az ajándékvásárlást jóval korábban kezdem, mire a hivatalos örület kezdődik évek óta szinte mindenem megvan. Most is már csak néhány apróság hiányzik.
Az advent inkább külső-belső nagytakarítás (mindkét oldalon rengeteg még a tennivalóm...) díszítgetés, és találkozások. Ami a díszítgetést illeti kicsit lemaradtam, tegnap kisfiam rosszallása után (hogy még mindig nincs semmi díszünk, mintha nem is várnánk a karácsonyt...) gyorsan megpucoltam néhány ablakot és elkezdtem kitenni a díszeiket. Hála a kreatív gyerkőceimnek szinte minden saját kezűleg készített kis remekmű, évről-évre bővülő választékkal. A koszorúnk még darabokban, de már összevadásztam az elmúlt évi maradványokat kiindulási alapnak. Vasárnapra egy hét késéssel azt is összehozzuk.
A találkozásokat azonban már elkezdtük. Tudatosan lassítok, megállok beszélgetni... A faluban tavaly bevezettek egy nagyon klassz lehetőséget pusztavámi esték néven. Minden alkalommal egy-egy érdekes előadót hívnak meg, hogy meséljen magáról. Aztán ott lehet maradni sütizni, beszélgetni. Néhány havonta van egy-egy ilyen este, most éppen egy korábbi csúszása miatt besűrűsödött ezen a héten és a múlt héten is volt. A gyerkőceink voltak olyan rendesek, hogy elengedtek minket (öt percre vagyunk otthonról...) így mindkettőn ott lehettünk.
A korábbin a média vszélyei és lehetőségei volt a téma, a héten pedig egy korábbi válogatott focista, edző volt itt Kovács Ferenc. Nagy focirajongó nem lévén ettől vártam kevesebbet, de nagyon jó volt amiket mondott. halottunk egy életpályát hegyekkel és völgyekkel, de a tiszta úton megmaradva. Közben az járt az eszemben mindegy mivel foglalkozik az ember, ha tudja így csinálni kitartással, előre nézve tiszta szívvel a végén visszanézve is tükörbe tud nézni.
Ezt szeretnénk örökségül adni a gyerkőceinknek. A tudást, hogy egy út van ahol megtalálod magad, a helyed, a lelki békét, hogy erről az útról le lehet lépni, mert csalni, lopni, hazudni sokszor kényelmesebb és népszerűbb, de nem érdemes.
Szeretném ha megértenék, szeretném ha jó példa lehetnék... ezen is dolgozom ezen az adventen.